A kastély bejárata

Mikor vissza értünk takamaru kihívót egy kis harcra. Én elfogadtam nagy örömmel. Nem tartott sokáig a harc mert az őrök elég hamar szóltak nekünk.
-Jó már végeztünk.
Majd nevetni keztünk. Én elővettem a medált amit Rékától kaptam.
-Máté ezt kaptad a szerelmedtől?
-Igen. Látom neked is van.
-Igen van de sajna a szerelmem már meghalt.
-Sajnálom semmi gond az a múlt és most a jelenben vagyunk és a jövőnek éljünk.

*visszarohantam sérülten a kastélyhozz válamon a seb nagyon lassan gyógyúl félelmemben örjöngök*
-ENGEDJENEK BE GYORSAN!!!!!
-MI mia baj Lia kisasszony!!?*kérdi az őr*
-Életbevágó helyzet az!!!!*orditozok az örel félelmemben*
-JOl van siesen valami nagyon komoly lehet*kinyitotta a kaput*
-Köszönöm*lihegve nekilodulok*
Bementem a kastélyba Jelezni Lady integrának és akit ellehetett érni..orditok a félelemtől....nagyon megijesztett az az alak....

Mikor megláttam liát nyomban Takamaruhoz fordultam.
-Menjünk nézzük meg mi lehet az.
-Rendben kedves barátom.
Éreztük a vér szagot egy nagy házból. Rögtön bementünk.

Ahogy oda értem a bejárathoz az őrök megakartak állítani de én csak elsöpörtem őket.
-Maradjatok beszélnem kell itt egy emberrel.
Ahogy az őröket elintéztam bementem az ajtón és megálltam.
-HÉ VALAKI GYERTEK MÁR A POKOLBA!!!!!
Vártam ott egyhelyben hogy hátha valaki jönn de a kezem a fegyvereimen volt és körbenézegettem mindig.

Mikor oda értünk láttuk hogy az őrök kifeküdve vannak.
-Támadás volt.
Gyors rohantunk be az bejárati ajtón és Mátét láttuk meg hogy kiabál.
-Máté mit csinálsz?
-Kuss kiabálok.
-Látom de látnod kellet volna Tamást mekkorát kapott a kéménytől.

Nagy nehezen felállok és látjuk, hogy támadás volt. Befutunk az ajtón és Mátét látjuk, Takamaru odaszól neki:
-Máté mit csinálsz ?
-kuss, kiabálok. mondja idegesen.
-látom, de látnod kellett volna mekkorát kapot Tamás a kéménytől. röhögve dicsekedik.
-nemár, ez olyan megalázó. mondom lehangolódva Imotuunak.
tudom, de hagyd rá, inkább röhögj. mondja miközben fogja a vállamat.
Felnézek ár és megsimogatom a homlokomat.
-szerinted megőrűltem én, hogy csak így röhögjek magamom ? kérdezem tölle.
-nem, de csak segíteni akartam. mondja és tett két lépést hátra.

-Befutotak Takamaruék is.
-Na ha már itt vagytok menjünk beljebb.
Bementünk egy jó darabig majd a konyhát észre vettem.
-Van toll meg papír valakinél?

Lekiabált Tamás amikor segíteni akartam, Takamaru meg mondta nekünk:
-kussaljotok már !!
-bejebb mentünk és én beleszagoltam a levegőbe és megláttam a konyhát felkiáltottam:
-kaja !!! és elkezdtem futni abba az irányba.

Mikor bementünk a kastélyba megtaláltuk a konyhát.
-Minek toll meg a papír? Együnk.
Előkaptam egy zacskóvért és egy poharat.
-HEHE uri ember vagyok.
Majd kortyoltam a vért.

-hogy ezek csak az evésre koncentrálnak, huh. így gondolkoztam miközben én ott maradtam a bejáratnál és leültem mert még mindig fájt a homlokom és az órom. Felkiáltottam:
-fáj és zsibbad, hé fiúk valaki segítsen már. és látom, hogy elredett az órom vére.
-basszus. és befogom az órrom.

-Ezt rakd rá Tamás és gyere. Megkeressük a Liádat.
Majd mentünk 4-en és keresgéltünk benyitottam mindenhova és beszóltam.
_HAHÓ VALAKI HOL VAGYTOK?

Máté adott egy zsebkendőt és elindúltunk megkeresni Liát. Mindenhova benyitottunk és keresgéltünk, de sehol senki nem reagált. Egy kicsit fúrcsa volt, hogy ilyen könnyedén bejutottunk és nem rontottak ránk egyből és megkérdeztem a többiektől is:
-hé fiúk nem fúrcsa, hogy ilyen könnyedén csak úgy beengedtek és nem rontottak már ránk ?
-szerintem menjünk ki a levegőre és várjunk.

-Igen Tamás szerinted kidugjuk az orrunkat majd ha fel kell a nap inkább ide az asztal alá bebújok és megvárom az estét.
Bementem egy szobába ahol egy koporsó is volt.
-Na Tamás tied a koporsó.
Majd bealudtam.

Bementünk egy szobába ahol csak egy árva koporsó volt és megszólalt Takamaru:
-tiéd a koporsó. és bealudt.
-köszi, de kihagyom. és rá néztem.
-jó az alvókád !!! azzal leültem a sarokba és néztem az ajtót.

Már Takamaru elkezdett aludni.
-Na én is elteszem magam holnapra.
Majd bealudtam és csak este kelltem fel.
-Na megyünk?

Bementem Tamásékhoz és leültem a klánvezetőm mellé vagyis Tamás mellé majd megkérdeztem tőlle:
-jó ötlet volt idejönni ?
-igen, mert visszadjuk a belépőt majd megkeressük a klánunkat mert szerintem szét szakadtak. mondta hallkan.

Már este lett és felkelltünk.
-Na menjünk Máté akkor.
Mentünk a pince felé és én elővettem a kardom ha lenne valami ezért Máté is elővette.
-Berugjam 3-ra?
-Ne.
-Akkor most rugom.
De Máté elkapta a lábam.

Felkeltünk és elindúltunk lefelé a pince felé. Mikor ott voltunk Máté elővette a fegyverét követte Takamaru is én is meg Tamás is, így felfegyverkezve tanácskoztunk, hogy berugjuk vagy sem az ajtót.

Takamaru beakarta rugdosni az ajtókat csak én nem engedtem neki.
-Inkább kopogj.
-Rendben.
A kardjával akart kopogni de kitéptem a kezéből.
-Kézzel.
Majd dörömbőlni kezdett.
-Jaj egy hülye kis nyálas féreg keregett segítsetek!!!!
-Takamaru te észbél vagy?
Kérdeztem röhögve.

Kimegyek az ajton ,hogy megnézem ki a fene kiabál és dörömböl enyire. Kinézek látom ,hogy az a három fazon akik ott voltak a harcnál. Kiszolok - Hagyd már abba simán csak kopogj. - és vissza mentem a szobámba.

-Takamaru, te hülye vagy ? kérdeztem tölle mikor a kardjával majd a kezével dürümbölni kezdett.
Arébb mentem és leültem majd nagyot sóhajtva nézelődtem mikor meglátam hogy kijön egy ember az ajtón és kiszól:
-ne dörömbölj, henem kopogj.
Csak nevettem és fogtam a hasamat.

Hirtelen egy srác ugrott elő az ajtó mögül.
-Jaj ne ijeszteges mert ha nem vette volna el Máté a kardom akkor azzal szurkálodnák.
-Csak kopogjatok simán.
Körbenéztem és simán elkezdtem kopogni.
-Hahó én vagyok az Takamaru.
Máté már a fejét fogta.
-Mi az?
-Miért vagy ilyen?
-Mert ez a jó. HAHA.

Én tovább röhögök és már fáj a nevetés errem egkérdem Takamarut:
-miért vagy ilyen ? és tovább nevetek.
-hagyd abba, ne legyél már gyerek kölyök !!! mondta Tamás mérgesen.
-még a végén tényleg kidobnak innen minket, vedd észre magad.
-jó, megpróbálom. mondtam neki visszafogottam Tamásnak.
-köszi. és ö is elkezdett kopogni minden egyes ajtón.
Felálltam és én is besegítettem neki.

Kinézek megint kilépek az ajton és elindulos egy szöke kisrác felé aki alig birta ki nevetés nélkül Elkezd ő is kopogni az ajtokon mögéálok és szolok neki - Helló! Ki vagy ha szabad kérdeznem? - néz rám a kölyök és várom a válaszát.

Hamár bejötetek az ajton teséka kastzély elöterei topicot használni thx....Mert má hiányzót...