A kastély bejárata

-Na mi van jöttök már?
Én mmár a kapuban ülök és dudolgatok. Mikor oda érnek tamásék elkezdek nekik énekelni de Tamás csak rámkiabál.
-Hogy tudsz ilyenkor énekelni?
-Hát én mindig így öntök mindenkibe erőt és lelkesedést hanem vetted volna észre azon a pár éven keresztűl.

Lassan utolértük Mátét is és elkezdett dúdolni én megkérdeztem tölle:
-hogy tudsz ilyen énekelni vagy dúdorászni ?
-én így őntök másokba erőt ha nem vetted volna észre. mondta.
-akkor hallkabban mert az agyamra mész ezzel. morcosan mondom neki és tovább megyek mert már közel van a város.

*visszakisértük tamást a kastélyba agodok érte nagyon felfogja e tudni dolgozni nem állitjukmeg akkor nem tudjukmost mi lenne......az örök megálitanak*
-ÁLJ!!LIa kissasszony mitörtént....*agodik*
-magányügy.,,,*szolok gorombán*
-Jol van nemkell kettéharapni üdvözöljük a hellsing kastélyban az urakat*kinyitják az ajtot*
-Horton nem csak ur van!!*vettia fel a figyelmetlenséget*
-jha tényleg hoplá.....*csodálkozikmitt mondot*
Azzal bementünka kastélyba

Mikor itt voltam már a kapunál nagyot sóhajtottam és kiléptem az őrökhöz. Megkérdezték:
-hova megy ilyenkor a fiatal ember ?
-be a városba. mondtam nekik és elindúltam.
Mikor már tisztes távolságban voltam a tőreimmel szétkaszaboltam egy bokrot és mentem tovább.

Thunderel megyünk a bejérat felé mikor én ugy döntök ,hogy még szép az este és leültem a bejárat melé és néztem az eget.
- Na jó ét Hanaku. - köszönt el Thunder.
- Jó ét. - mondom vssza ,hogy ne legyek a szemébe iletlen ,hogy én nem mondom. Egy ideig elég nyugot volt az egész este de valami ismerös szagot éreztem a környéken. Körbenézek és meglátok egy alakot. Közelebmegyek hátha jobban látom .
Felémfordul hirtelen az idegen és felszolit - Gyere elő kölyök! - hirtelen megszepenek de kijövök nagy nehezen.
- Honan tudta ,hogy itt vagyok? - kérdezem.
- Már akkor tudtam mikor csak gondoltad. - felém fordul és néz rám félszemel.
Hirtelen eszembe jut ,hogy honan ismertem.
- Maga az? - kérdezem idegesen.
- Igen Hanaku. - helyesel .
Hirtelen elduran az agyam és a szemem teljesen bevörösödik és neki rontok vérszomjasan. Az elején csak elhajolgat de a végén már kezdi uni ezt az állandó hátrálást és bekeményit. Én teljesen elvesztetem a fejem és végig azt kiabáltam.
- Megölted, Megölted ,....... - és végig ezt hajtogadtam.
Hirtelen le üt felkelek és újbol neki rontok.
- Most megölek!!!!!!! - kiáltom miközben a fegyveremért nyulok elöveszem mindketöt és fejvesztve lövöldözni kezdek.

Ki ez az állat ilyenkor este??*meghaloma lövöldözést és afris vérszagot a takaritobrigád maár takaritja a maradványokat rohanok a hang irányába odaérek látom Hanaku agya eldurant az idegen akit meg megtámadott tele van sebekel de harcol Hanakuval*
-MEGÖLTED MEGÖLEK MEGÖLEK!!!*lő csapkod rugdos űt nincs hanaku magánál ordít kiakadt totálisan*
-HANAKU!!!ÁLJ !!*rászolok*Kiez az allak??? *nem ismerem az ürgét*
Hanaku csak ordit ordit ordit ám egyszer csak...............mikor többször szolok rá.............

Halom Liat de nem tudok leálni és csak lövök lövök mi ki nem fogy a tár aztán puszta kézel megyek ujra neki. Lia rám parancsol - Hanaku álj!!! - de mint ha nem is halanám teljesen kimerülve még mindig csak támadok és egyre idegeseb vagyok. Mikor Lia kérdezte ,hogy ki ez nem tudtam válaszolni anyira ideges voltam. Mikor utolsó csep erömel támadok az elenfére ő is megszolal ujból -Most már elég legyen! - és leüt. Még magamnál vagyok az idegen oda lép melém és azt mondja.
- Nem volt más választáso meg kellet ölnöm. - és ezel megint el tünik.
Lia oda rohan hozám és felsegit és megint meg kérdezi - Ki volt ez??? -én egy ideig halgatok de aztán elmondom.
- Nos Lia ő volt az aki megölte a mesterem. - ezt a legszomoruban mondom el Lianak.

-JAj istenem bocsi.......ezt nemkellet volna de nem birtál leálni nem akartalak megütni...*elszomorodok és bologatok*
-nem tudtam........*lesütöm aszemem szégyenlem magam*
hanaku felém nézz felemeli egy ujjal aleszeget fejem magafelé tekintet engem a szemembe néz és mondja
-Lia ráse ránts nem tehetsz rola muszály volt mert kitudja mit csináltam volna hallotam neked is volt valami.....*mondja érdeklödöen*
válaszolok picit nyuzotan idegesen
-még hogy volt eeeee?HÁt az ucso vámpír és vérfarkas vadászok hellsing kastély udvarán*odadobom elé a leszurt vámpírt és karobatüzött vérfarkas medált..*
-Kivégeztem a tagokat 5föt számlált a group és amint eltetem 4et hidegebre a fönöknek kiszijtam a vérét.....szomjas voltam.....

Nézek Liara miközben mondja ,hogy mi történt vele az este. Megértem amit csinált a vezérükel én nekem is szokot leni ilyen napom mikor éhezek és nem birom megálni. Néha én is a vadálatra halagatok magamban ami csak az alkalomra vár mint most.
- Lia nem tetszene amit mondanák az elöző életemről sokk ojat tetem amit senki sem tudot volna ugy ,hogy nem kell emiat szégyelned magad. - és ülök tovább az eget nézve.
- Neked nem kelene bemened? - kérdezem Liat.
- Miért kéne? - kérdezet vissza.
- Nemsokára kell fel a nap. - mondom.
- Ja igen. Segitsek? - kérdezi.
- Igen meg köszöném. - és Lia felsegit és bevisz a szobámhoz.

Kilépek az a kapun és az őrök máris megkérdezték tőllem:
-magát hányszor hozzák még vissa sérűlten ?
-ahányszor kell és szükség lesz rá. feleltem egy kicsit még mérgelődve.
-tegnapelőtt nagyon rosszúl nézett ki. mondták megint.
-tényleg ? hát azért volt mert belekötöttem egy nálam nagyobb és erősebb vámpír fattyúba, de sikerűlt legyőznöm nagy árat fizettem érte. mondtam és ketté törtem a falon a mankókat és elindúltam.
-hova megy megint ? kérdezték.
-nyugi, neféljetek ilyen állapotban nem megyek messzire csak ide a fára mászok föl. rámutattam a fára és elindúltam arra.
-akkor jó, ha lát valami különlegeset akkor szoljon.
-meg lesz, de úgysem fog történni ilyesmi. mondtam a vállam fölül és felmásztam a fára.
Leűltem és néztem az eget, nagyott sóhajtva mondtam:
-anya,apa, fivéreim, bajtársaim bárcsak élnétek még. Hiányzik a kis csapatom és miattam haltatok meg mert én ideakartam jönni a kastélyba, de ti lebeszéltetek és ha nem jött volna vissza Máté, hogy menjünk nyugottam ide akkor még élnétek. Mind az én hibám !!!! Miért jöttem, miért vagyok ilyen makacs, miért nem hallgattam rátok és mentünk volna el messzire !!!! Rossz vezér voltam, bocsássatok meg nekem nem akartam hogy így legyen !!!!!! és csak sírtam.

*megyek ki akapun nagyon agodok tamásért megálitanak az örök*
-Lia kisasszony hová készül menni???
-sehova csak tamás miat agodom......ideges vagyok és kimerült........
-Tamás az ottvan fent a fán jegyzem meg sztem szüksége van msot társaságra.....
-énis pont ezért jötem
-nos hát menjen sok szerencsét.....*azal tovább örzik a kaput*
meglátom tamást a fán.........két gyors ugrásal fen termek mellete a vele szembe lévő ágon
-Szia. ugye nem zavarok....
tünödik..
-LIa?nem is tom nem a legszerencsésebb talán msot beszélnünk.....
-Tamás drága bucikám akit imádók és szeretek,...MIndig mindenre van idő a beszélgetésnek msot van itt az mindig segit.....
-Lehet lia de rossz vezér voltam halálba vitem a klánom ........Mindenki furcsán nézz rám.....szétvagyok törve büszkeségem megtört........mint a sétapálca.
*elszomorodok könyezek*
-tamás......nekem se volt könyü életem a gyerekorom...anyám nem ismertem apámat meggyilkolták árvaházból 14évesen szabadultam virágárusitásal kerestem a kenyerem sokan elutasitotak csunyán néztek rám mind tapló kölyökre
sose voltak barátaim nem járrtam suliba mert nem tehetem meg mivel 1ke voltam
magányos fáradtmeggyötört voltam
gondolat hogy lehet nem élem meg a másnapot
nagyon sokminden fájt akkor még most is pár emlék....nagyon rosz érzés az aki közel áll..
*sírok*meghal elvésza semibe kezed érte tüzbe tenéd.........de ha megálunk egy ponton nincs tovább*nagyon nehezen folytatom a beszélgetést mert má sírok tamás meg halgat,,,az sincsen jobb érzelmi állapotban...*

Meglepődtem, hogy kijött Lia kedvesem hozzám és még fel is mászott a fára mellém. Elmondtam a bánatomat neki és utánna ő is belekezdett. A végén átűltem mellé és átkaroltam:
-én is tűzbe tenném érted a kezem+ meg is halnék érted. mondtam neki és vígasztaltam.
-nem számít milyen rosszat csináltunk a múltunkban az a fő, hogy találkoztunk és vigyázunk egymásra. folytattam tovább.
-sajnos nem tudom életre kelteni a fivéreimet, nővéreimet, társaimat, és a kiscsapatomat sajnos, de nekem itt vagy te és Mátéék. Ti tartjátok bennem a lelket. végezetűl nmegcsókoltam Liámat.

*amit Tamás megcsokolt szabályosan felélénkültem ekkora boldogságot azota nem éreztem amig apám élt nem tudtam megszolalni...majd mikorr befejeztüka csokot megszolalok*
-1szó mint 100 johogy vagy nekem édesem..... *azzal fejemet tamás válára hajtotam.*
-AMig együt vagyunk bajunk nem lehet.....még az az Anderson se jelent veszélyt.....

Mikor befejeztük a csókot mondta nekem:
-jó, hogy vagy nekem. és a fejét a vállamra tette és folytatta.
-még együtt vagyunk nem jelenthet veszély Anderson se. fejezte be mondókáját.
-őőő ezzel kapcsolatosan furcsáltam mert ott volt a közelemben. mondtam neki.
-egyszer legyőzöm Andersont és béke lesz. ökölbe szorított kézzel mondtam.
-szerintem ő áll a háttérben. hátradűltöttem a fejem és néztem a naplementét a kedvesemmel.

Beleszagoltam a levegőbe és hirtelen olyan szagot éreztem amit csak otthon Romániában éreztem. Gondolkodtam és tűnődtem. Különös és furcsa volt mert ezt az illatott a családom használta:
-valaki játszik, vagy tényleg azt érzem amit érzek ? kérdeztem magamtól hangosan és elengedtem Liámat.
-mit érzel kedvesem ? kérdezte tőllem.
-egy családtagot érzek, de ez lehetetlen mert a családomat teljesen kiírtották csak én maradtam meg, de mégis ilyet érzek. Ki játszik az érzéseimmel ? gondoltam magamban.
-ki kell derítenem ezt !!!! mondtam Liának és leugrottam a fáról.

Mikor a bejárathoz értem az őrök már kérdezni akarták hova megyek de én gyorsabb voltam.
-A dolgomra és hagyjatok.
Láttam hogy Tamás egy fáról mászik le és észre vesz.
-Hova mész?
-Megtudtam ki ölte meg a mesterem és boszút állok.
Tamásnak még reagálni sem volt ideje mert elkezdtem rohanni.

Mikor lemásztam a fáról Takamaru közeledett és megkérdeztem tőlle:
-hát te hova tartasz ?
-be a városba megtudtam, hogy ki ölte meg a mesterem. válaszolt és eltünt.
-hát ez furcsa, ő megtudta ki ölte meg a mesterét én meg olyan szagot érzek mintha valaki élne még a klánomból. mondtam Liámnak.
-mostmár tényleg utánna járok a dolgoknak. és befutok a kapun egyenes a szobámba.

Kiléptem a kapun megint és elindúltam vagyis szaladtam be a fővárosba, hogy elérjek egy vonatott és mihamarabb elindúljak. Mikor közelítettem a fához amin a kedvesem űlt megkérdezte tőllem :
-merre mész ?
-talán Magyarországra, talán még messzebre, de egyedűl hogy ne legyen akiért kockáztassak. mondtam és jobban belehúztam.

Roy osztogatja a parancsokat..
-EMBEREK PAKOLÁS PAKOLÁS GYORSABAN!!HUn van az a vámpir?LIA!!*elég keményen beszél hozám*
-Igenis !!!!!??*várom az utasitást*
-Patanjon be indulunk maga megy elöl majd a célterületen Küldetés Feladata Search and destroy további utasitások adatok titkosak...indulás!!!*morcosan názz rám a foszer*

-Rendben megyek...
Amitn beültem a csapatszálitoba az elindult kia városba......annak is atulso végébe...............

Beértem a kapig és az őrök azonnal megkérdezték:
-mitörtént a kedves Lia kisasszonnyal ?
-egy pap támadott réjuk és csak ő élte túl. mondtam és felvettem a vállamra és bementen az előtérbe. Az előtérből le a pincébe

Mikor beértem a bejárathoz kérdezősködtek az őrök de én nem válaszóltam. Majd Alucarddal találtam szembe magam.
-Üdv szeretnék valamit kérdezni.
-Mondjad.
-Nos most találkoztunk egy pappal aki liát szerintem halálosan megsebesítete. De mikor rá akartam támadni a papra ő eltünt a papírja i mögött.
-Anderson volt akkor ő.
-De miért menekült el?
-Mert visszahívták de még találkozunk vele.
Ezzel Alucard eltünt.
-Nem tudom miért félnek tőlle.
Majd sétáltam a szobámba.

Futásból egy pörgő rugással kinyitottam az ajtót és mikor odaértem csak kivágtam és futottam tövább idegesen a fa irányába. Amikor a fa közelében voltam eldobtam az egyik kardomat egy pontba és ráugorva megint egy forgó mozdulatból pont a kardom végébe ált bele a másik. Leérve földre felnéztem és röhögve mondtam:
-látom pontos vagyok mint mindig. és felkeltem majd kihúztam a kardjaimat a fából.
Hátrébb mentem pár lépést és neki futottam majd elrugaszkodva felfutottam a fára majd megjelöltem medig mentem és mikor a földön voltam kezdtem előről. 5x megcsináltam ezt és egy kicsit megállva felnéztem:
-a francba semmi változás, csak egy jel de az jó mély. és csóváltam a fejem.
-többet kell csinálnom. mondtam és megint nekifutottam.
Felfutva a fára és a jelnél egy kicsit pipiskedve húztam egy újabb jelet, de sajnos megcsúsztam és arccal végig húztam a fát egészen a földig és mikor földetértem elterültem:
-a francba, tényleg puhány vagyok. és fogtam a vérző számat és óromat.

*kilépek a kastélyból az örök kérdeznek*
-Á lia kisasszony hogy érzi magát??
*megfordulok válam fellet átnézek *
-jól köszönöm..........Imotou??A kis vérfarkas?nem láták?
-dede az ellöb rohant el közelben lehet
-köszönöm*azzal megkerestem imotout aki pechjére pont a földet nyalta*
-SZia......*köszönök neki és habozás nélkül nyujtom a kezem hogy felsegitsem*

Imotou elfogadta asegitséget segitetem felkelni neki elövetem tiszta zsepit megtürültem aszája szélét és az orát.....ami véres volt
-nincs semi bajod????*kérdem agodva*
a kölyök válaszolt
-nem nincs köszi Lia.,,,,,hogy érzed magad???*jön az ellenkérdés*
-köszi nagyon jól hála neked ha te nem segitesz én ottmaradok ezért tartozom neked.......
-bár a sérüléseimen még kötést kell hordanom ahogy láthatod de gyogyulok....
felvidul a kölyök
-akkor rendben nincs mit szerintem ezt értem vagy bárki másért is megtetted volna teis--..
hogyan mernék tükörbenézni többé hogyha hagytalak volna meghalni????
*elgondolkodok*
-nekem se lenne arcom tükörbe nézni hagynám a barátom meghalni...
-mindegy lia ezen ne buslakodj de Máténak kitekerem a nyakát ha mégegyszer lekölyközz!!*feldühöng*
*érdekes arcot vágok majd emgszolalok*
-őőő imotou nem vagy gyerek azzal hogy engem megmentetél szememben Vérbeli élharcos igazi oroszlánszívű farkasember maradsz......aki szereti a barátait és ezt a viszonzást a barátok is visszaadják...*mondom a bölcseletett*
imotou ezzen nagyon elgondolkodik anyira hogy az már szép*
mondom tovább
-az hogy máté ezt azt mond csak csak azért mondja mert szeretett
barátok gyakran azért boszantják egymást mert ezzel mutatják ki az egymás iránti tiszteletett becsületett.....szeretetett....ne érdekeljen mit mond máté sztem....imotu halgat és gondolkodik .*

Lia elővett egy zsebkendőt és megtörűlte a számat ami véres volt majd megkérdezte:
-nincs semmi bajod ?
-nincs és te hogy vagy ? kérdeztem vissza.
-köszi nagyon jól hála neked ha te nem segitesz én ottmaradok ezért tartozom neked.......
-bár a sérüléseimen még kötést kell hordanom ahogy láthatod de gyogyulok....
-akkor szivesen nincs mit szivesen megtettem volna másoknak is. mondtam már felvidúlva.
-mátét meg megölöm ha mégegyszer kölyöknek nevez. mondtam neki.
-ne is foglalkoz mátéval így mutatja ki hogy törődik veled. mondta nekem
Végén felálltam és kiszedtem a kardjaimat a fából:
-Lia most bemegyek a városba. mondtam és elindúltam.