A kastély bejárata

Mikor láttam Takamarut hogy mit csinál elmosolyodtam. De tudtam hogy ezt miért csinálja.
-Na most szerintem én elnézek a fákhoz a többi emberhez. Gyere Imotuu.
-Miért?
-Mert én hívtalak tudtommal.
-Ja jó.
-Nem soká vissza jövünk.
Már mikor tudtam hogy nem hallanak akkor oda fordultam Imotuunak.
-Ilyenkor inkább ne piszkáld őket.
-Miért?
-Mert ha észre veszed így is zavarban vannak Főleg Takamaru.
Majd leültem a fához és szunyokálni kezdtem egy kicsit de éreztem hogy elkezdett cseperegni az eső.
-Imotuu te szerintem menj be a sátorba és piheny majd szólok ha van valami.

Mátéék visszamentek a fákhoz, de nem tudtam miért. Nem is érdekelt és tovább néztem Liát. Egy kicsit zavarban voltam mert tudtam, hogy Takamarunak is tettszik a lány és egy kicsit bántott. Majd felnéztem és egy esőcsepp esett az arcomba és megszólaltam:
-banyek, esik utálom ha esik. Megyek elbújok egy sátorba. mondtam Liáéknak.

*elkezd zuhogni az eső felhuztam a csukjámat és beáltam az uj nemrég épitett őrbodé eresze alá az örök emg fegyveresen bentről vigyáztak a rendre*
-jovan,,,,,, énis.....*és vártam mesterem az eresz allat*

Mikor elkezdett zuhogni mindenki félre vonult én meg csak kint álltam.
-Ez régi gyerek koromra emlékeztet.
Majd levettem a felsőm és kitártam a kezem majd az égbe néztem.
-Máté nem jössz?
-Kösz kihagyom.
-Na jó nekem ennyi elég volt.
Majd vissza öltöztem.

Az egyik fához beáltam és onnan figyeltem Liát és gondolkoztam:
-vajon most mire gondolhat ?
-talán a farkasklánomról vagy erről a tömegről ?
Leguggoltam és néztem Takamarut ahogy kint áll az esőben majd kerestem a kölyköt, de sehol nem láttam és kiabálni kezdtem :
-hé kölyök holvagy ?
-itt a sátorban. szólt Máté.
-kösz. szóltam vissza majd hol Takamarut hol meg Liát néztem.
-Takamaru nem akarsz elbújni az esőtől ? kérdeztem tölle.
Ő csak rámnézett és válat vont majd én is legyintettem.

-Takamaru takarodj el onan hagyd békén Liát nyugodtan és te meg Tamás inkább menj aludni.
Most télleg kezdek kikellni magamból ahogy látom liát hogy kicsit megszeppent. Majd felálltam.
-Nem hallotad takamaru?!
-És ha nem megyek?
-Akkor szépen én foglak téged oda vinni a sátrakhoz.
-Hogy képzeled az egészet?
-A többi farkasember segítségével vagy tarkon váglak hogy elveszisd az eszméleted.
-Na jó megyek.
Majd a kezem újra melletem volt. Majd a hátam mögé raktam és sétáltam Lia felé.
-Nos lia ha ilyen van nyugodtan csak küld el őket vagy szólj és segítek. Mert hogy szóltál rájuk így nem tudják hol a határ. Amúgy kellemes a hőmérséklet.

-hé Máté nyugivan nincs háború, szerinted miért jöttem vissza ide a sátrakhoz ? kérdeztem vissza.
-Takamaru gyere azonnal vissza vagy különben tényleg segítek Máténak visszaterelni téged. mondtam neki.
-ja és még nem vagyok fáradt, inkább később alszok, ha akarsz akkor te pihenj majd én őrködök.
-Máté nézd meg alszik a kölyök ?

OKé de tudok higadt maradni csak csak.......elég kényes az ilyen szörmokokal foglalkozni*lesütöm a szemem keresztbe tett kézel várom mesterem*

Mikor már mindenki elment aludni vagyis egy szárazabb helyre körűlnéztem és odakiabáltam Liának:
-ha nem fog jönni a mestered te is nyugodtan bemehetsz majd holnap folytattjuk. Szerintem te is fáradt vagy menj pihenj le.
Várom a válaszát mert nem tudom, hogy még kint van vagy már bement a kastélyba.

-Tamás, Takamaru pihenjetek majd még Lia kisaszonnyal fogtok beszélni ha lenyugodtatok. Amúgy is míg itt vagyok addig nem lesz semmi.
Majd az örökhőz fordultam.
-Uraim hadják hogy majd én állítsam le őket. Igaz takamarut nem nagyon ismerem de ha kell akkor őt is lenyugtatom.
-Redben uram magára bizzuk őket.
-Csak egy valamit tegyenek meg hogyha az egyik jönne akkor legyenek készen a másik rohamára.
Majd fogtam magm és leültem az őrbodé mellé ahol még száraz volt és elővettem a kardom és a földbe szúrtam.
-Máté te télleg nem kamuzol úgy látom.
-Jól látod Takamaru.

-Máté elment az eszed ? kérdeztem tölle.
de nem jött válasz így hát ráhagytam. Felmásztam a fára ahol még száraz volt és kiűltem az egyik ágára és elterűltem rajta és néztem az eget. Még egy kicsit dünnyögtem majd még odaszóltam Máténak:
-jóéjt rám nem kell vigyázni én nem vagyok csecsemő. A kölyökre vigyázni kell de rám nem és bevágtam a szunyát.

Mikor mentem vissza akkor nem a sátorba mentem hanem egy fára és onnan figyeltem Mátét. Majd észre vettem hogy Máté a kardját a földbe szúrta.
-Látom nem viccelsz Máté.
-Hát nem.
Majd kicsit körbe néztem és leugrottam a fáról.
-Na akkor edzünk egy kicsit.
Elkezdtem pár karate mozdulatot gyakorolni majd fekvőtámaszokat csináltam.

-nem én várok*szoltam visza majd bemegyek az őrökhöz az örbodéba leülök egy székre és ott várok egy sötét sarokban*

Nem aludtam olyan mélyen csak feküdtem az ágon és hallgatóztam. Egyszer meguntam magam leugrottam úgy az fáról, hogy a többiek nem vettek észre és szaladtam, de még nemtudom hová. Szaladás közben észhez kaptam az üres házhoz szaladtam. Ott levettem a hátamról az íjat és gyakoroltam a célbalövést.

Egész hajnalig gyakoroltam és már egész formába lendűltem, megint jól éreztem az íjat már úgy forgattam mintha a testem egyik része lenne. Nagyon becsültem azt az ajándékot amit a szüleimtől kaptam. Egy kicsit szuszogva leültem és visszagondoltam azokra az időkre amikor még otthon voltunk és nem dúlt a háború:
-azok voltak a szépnapok. felsóhajtva mondtam magamnak.
-gyerünk vissza a többiekhez. felállva a hátamra téve az íjat mondtam ezt.
Már lehetett látni a napot az égen egy kicsit megálltam és belenéztem a napba. Nagyon jó idő volt még a szellő se fújt annyira mint tegnap. Beleszagoltam a levegőbe és jó kedvem lett tőlle. Mikor visszaértem a többiekhez akkora keltek fel ők is. Odamentem Imotuuhoz és megkérdeztem tölle:
-jól aludtál kölyök ?
-aham, bár a párnám keményvolt. mondta nyújtózkodva.
Odafordúltam a kapuhoz és leűlltem egy fához.

*és visszatérek akastélyba...az elötérbe*

*és visszatérek akastélyba...az elötérbe*

Láttam Liát ahogy visszaballag a kastély előszobájába. Egy kicsit megkönnyebűltem, hogy láttam, de sajnos egy kicsit szomorú is hogy visszamegy a kastélyba:
-még látni fogod, nyugi. ezzel nyugtattam magam.
Felálltam és odamentem a klánomhoz és mondtam nekik:
-társaim bajtársaim, szedjétek össze a cuccokat és elmegyünk innen.
-de miért ? kérdezték töllem.
-azért mert ti nem akartatok csatlakozni és engem meg az ilyen hely kiráz a hidegtől. mondtam nekik.
Egy kicsit morogtak és szedelőzködtek majd odamentem a kölyökhöz és a vállára tettem a kezem és megkérdeztem tölle :
-akkor jössz velünk vagy itt maradsz ?
-megyek mivel a klánodhoz tartozok. mondta.
-akkor te is szedd össze a cuccodat és menjünk.
-jó, 5 perc és káész vagyok. mondta szomorúan.
-várunk. bólintva mondtam neki.
Mátééknak írtam egy levelet és a fára szegeztemmajd elindúltam a klánommal visszafele a városba, de még egyszer visszafordúltam és arra az ablakra néztem ahol éreztem ott áll Lia majd integettem neki és elfutottam a többiek után.

*az elötérből az ablakból néztem ahogy elmenek baloghék...bánatos és szómórú voltam mert bár vámpír vagyok érzéseim megmaradtak.csak bologatam amikor integetett*
*sugdolozok magamban*
-Nem járhatod többé a napalt..........
-Az éjj vándora lettél.......
-És járod büszkén az éjszakát mint a holtak királya...*exembe jutotak maxiviliam szavai*

Visszafele ballagva a városba mindig Lia volt a fejemben és gondolkodtam:
~bárcsak a fajtámhoz tartozna. és nagyot sóhajtottam.
Nem mentünk be teljesen a városba hanem egy tisztásra mutatva letáboroztunk. Ez a tisztás jól védett minket. Hátunk mögött a folyó volt, az két oldalt meg bokrok védtek minket, de azért kiadtam a parancsot:
-a két oldalt a bokroknál ássatok gödröt végig, a bejárathoz két őr tegyen sátrat és ott legyen, a vízhez pedig csapdákat tegyetek le, ja és estére gyűjtsetek fát itt maradunk.
-oké. szoltak vissza és munkához is láttak.
Én és Imotuu mi is felvertük a sátrainkat és megkérdezte Imotuu töllem:
-most tényleg miért jöttünk el a Hellsing kastélytól ?
-mert leszavaztatok és én becsülöm a klánomat, eddig köztünk nem folyt egyetlen vita sem és remélem ez így is marad. Én csak jót adok nekik és ezért vissza is ezt kapom. Értem megtennének bármit még a halálba is követnének egytől egyig és ez fordítva is így van. Felesküdtek, hogy az utolsó cseppig harcolnak az oldalamon. Ez több mint barátság egy klánon belül, mi egy nagy családdá kovácsolódtunk és senki sem tud elválasztani egymástól, jóban-roszban kitartunk egymásért. Megérted ezt kölyök ? kérdeztem vissza.
-igen és remélem bennem is így fogsz bizni mint a többiekben. mondta nekem
Én csak bólintottam és megsimogattam a fejét. Lassan telt az idő és a klánom már unatkozott mindenki a tábortűz mellett űlt és meséltek egymásnak. Én odamentem hozzájuk és leültem közéjük. Imotuu csak nézett minket, majd amikor már tényleg egyedűl érezte magát csatlakozott hozzánl és velünk röhögött a vicceken amit meséltünk. Közben beesteledett és mindenki elfoglalta a helyét ahogy mondtam neki. Felváltva őrködtünk,de én nem aludtam mert nem tudtam kiverni a fejemből Liát csak forgolódtam a sátramba majd kimentem. Elhagytam a tábort mert elindúltam sétálni, de nem messze. Mikor már tényleg egyedűl voltam felsóhajtottam és elterűltem a füvön és néztem a csillagokat.

Én magamat úgy éreztem mint egy bábú amit ide-oda rágatnak. Mikor Tamás elhatározta magát, hogy itthadjuk a kaput és megyünk vissza meglepődtem, de nem szóltam csak pakoltam a cuccomat. Szomorú voltam én is mert már megszerettem Mátéékat is, de mégis indúlnuk kell. Tamást szomorúnak láttam és tudtam mi is a baja. Mikor elértünk egy tisztáshoz letáboroztunk és este csak annyit vettem észre, hogy elmegy valahova. Ezt fúrcsáltam és követtem egészen addig míg a fűben elnem terűlt. Odarohantam és megkérdeztem tölle:
-cső, csatlakozhatok hozzád ? és rámnézett
-hát persze, terűlj el kényelmesen. mondta nekem.
Én is lefeküdtem és néztem az eget 10 perc múlva annyira unalmas volt már, hogy elaludtam tölle.

Ahogy elmentünk tudtam hogy ha nem fogok valami rendszert csinálni akkor tamás meg takamaru egymásnak mennek. Majd hallotam Takamarut.
-Máté szerintem én vissza megyek és bemászok a falon este.
-Mi a fészkes fenét akarsz csinálni?
-Nem tudok nyugodni.
-Értelek barátom de nem tudom miért akarsz most össze menni Tamással.
-Mert idáig egy lány iránt éreztem szerelmet és most már Lia iránt is.
-Értelek barátom értelek.
Még mindenki aludt mikor én felébredtem, de már a nap nem volt fent.
-elég nagy vihar készülödik erre.
Majd felvettem a fegyvereimet és vissza mentem.
-Üdvözlöm újra magukat uraim.
-Üdv magának is.
-Ha a barátaim ide jönnek és viaskodnának akkor állítsák őket le.
-Persze hogy azt fogjuk.
-De ne öljék meg őket. Én meg elmegyek egy portyára.
Majd hátra fordultam és elindultam a városközpontjába.

Mikor végeztem az edzéssel vissza mentünk a házba és Máténak elmondtam mi a bajom. Mikor felébredtem észre vettem hogy Máté pont szedelőzködik. Kihasználtam az alkalmat és kisurrantam az ajtón. Tudtam hogy Máté nem sokára elmegy a központba körbenézni de én gyorsabb voltam és megelőztem.

Már vissza értünk a kastélyhoz mikor megint Máté felé fordultam.
-Te Máté nincs kedved velem kicsit birkózni?
-Csak akkor ha lenyugodsz.
-Persze.
Majd láttam hogy Máté készen áll és neki rontottam de ő simán elkapott és a feje fölött hátra akart vágni de én lábra érkeztem és hátba rúgtam. Majd én is megfogtam és elkeztem pörgetni majd egy fának vágtam.
-Ne fogd vissza magad Máté.
-Te akartad.
Máté rögtön előttem volt és hasba vágott majd fejbe rúgott. Már a földön térdeltem mikor hirtelen teljesen vérben forgott a szemem és nem néztem hogy ki van előttem és csak ütöttem. Máté csak hátrált de egyszer csak megfogta a kezem és ő térdelni kezdett engem majd észre vettem hogy ő is már ideges kezd lenni.
-Mi bajod barátom?
Szóltam Mátéhoz mosolyogva. Máté akkor válaszolt mikor újra lecsapott.
-Hát ez a harc olyan mintha egy ellenségem ellen harcolnák. Az is jól harcolt.
-De mi bajod?
-Ő tartotta fogva a szerelmem.
Máté ekkor egy nagyot vágott be nekem amitől én megingtam. Majd mikor rúgtam ő pont ütött és így egyszerre estünk hátra. Mikor megint egymásnak akartunk ugrani az őrök ránk szóltak.
-Befejezitek vagy megölünk titeket.
-Nyugi nyugi már enyi elég volt nekünk.
-Takamaruval csak egy kis feszültséget vezettünk le.
Majd elkezdtünk nevetni.