Balogh Tamás szobája !!!!

Benyitottam a szobámba mikor a Mátéjéból kijöttem mikor azt hogy hitte lopok. Hirtelen körbenéztem és vakartam a fejemet.:
-sok dolgot kel ezzel a lyukkal csinálni. mondtam magamnak.
Bejeb mentem és jobban körbenéztem. Volt fürdőszoba, mellette volt a konyha kis asztallak a közepén. Az ágyamnál egy éjjeli szekrény azon egy kis lámpával és egy könyvvel. Hátrafordúltam. Az ajtónál egy fogas és cipő tartó. Majd leűltem az ágyamra, egy kicsit nyikorgott, de azért jó állapodban volt.

-Tamás,Tamás. és berontok a szobájába és közlöm vele.
-megölték az összeset, az összeset egytől egyig rossz haláluk vol mert megkínozták őket előtte majd utánna haltak csajk meg. mondom neki zavarodtan
-nyugodj meg és lassaban mond. mondta még higgatan Tamás.
-megölték az összes maradék klántagot. tagoltan, de még lihegve mondom neki.
-miiiiii, jól hallottam ? kérdezett vissza.
-igen főnök jól. és hátrálni kezdtem mert felállt az ágyáról.
-és te láttad hányan és kik voltak azok ? kérdezet rá és közeledett felém.
-nem, amikor odaértem négyen folvoltak tűzve karóra fej nélkül, kettőnek meg nem volt meg csak a lába-keze és fegyvere. mondtam neki lehajtott fejjel.
-neeeeeeee, kinyírom azt aki ezt csinálta. és kirohant a szobájából, de én futottam itánna és csak kiabáltam neki:
-ne csináld, ájj meg, de ő csak rohant.

Mikor Tamás rohant hirtelen belém botlott.
-Mi az barátom?
-Megölték a klánom.
-Kik?
-Ezt akarom megtudni.
-Várj megyek segíteni.
Majd elugrottam a szóbámhoz és a fregyvereimet felkaptam majd rohantunk.

*megyeka folyósón mondom benézek tamáshózz erre az rémüllten totálparásan roham felé*
-Megölöm megölöm azokat a mocskokat!!!*jő totál idegesen és imre máté követi*
Meghalom megszolalok
-Tamás aranyos bundásom mia gond....*félszomorú arcot vágók*
megál csunyán nézz a szemével őlni tudna
-Megölték a klánom mocskos fatyak!!SENKIk MEGHAL MIND!!
ELőveszem a fegyverem bologatok fogamal felhuzom kibiztositom
-Akkor enged meg hadd segitsek*mondom tamásnak totál komolyan*Ezek aférgek nem élik emg a holnapott!!

Majdnem rohanok a folyosón közben mocsogok és találkozok Liával:
-mi történt ? kérdezi.
-megölték a klánomat, most megyek és kinyírom az összeset. mondom neki.
Erre felhúzza fegyverét és mondja:
-megyek veled és azok a fattyak nem élik meg a holnapot.
-köszönöm cica, hátakkor indúljunk. és futok mert nagyon ideges vagyok.

Felkelek és fájlalom a tarkómat meg a fejemet:
-vajon mi történhetett és hogy kerűltem én vissza a kastélyba ? kérdezem magamtól mintha tudnám rá a választ.
Felállok és nyújtózkodok egyett majd kiakarok menni az ajtón, de odaszól az őr:
-sajnos parancsba kaptam, hogy nem jöhet ki a szobájából. mondta nekem.
-micsoda, ki mondott ilyen hülyeséget magának ? kérdezek vissza.
-Imre Máté. bólogatva mondja a választ rá.
-igen, akkor én parancsolom, hogy hordja innen magát amíg szépen beszélek érti ? dühösen mondom neki.
-azt nem tehetem. csóválva a fejét mondja nekem.
-és miért is ?
-mert vigyáznom kell magára itt az ajtóban.
-menjen ell, nem kell a vigyázása. és bevágom az ajtótt és dühösen és morogva leülök az ágyra.

Mikor beértem Tamáshoz rögtön kérdeztem tőlle.
-Minden rendben?
Majd oda adtam neki egy zsacskó vér plazmát.

Bejött hozzám Máté haverom és leült mellém az ágyra és megkérdezte töllem:
-jól vagy haver ?
-jól, csak sajok a nyakam és a fejem, de nem tudom miért is !! válaszoltam vissza.
Nyújtotta a vérplazmás tasakot, de én csak néztem rá és megkérdeztem:
-jól vagy öreg minden rendben van nállad ? és még fúrcsábban néztem rá.
-igyál belőle mert meghalsz !!! mondja nekem komoj arccal.
-hahaha, nem ilyen könnyedén én nem fogom földobni a pacskert barátom. válaszolok vissza.

-Hé haver te télleg nagyott kaptál a fejedre tőllem. Ha nem iszol vért akkor legyengülsz és meghalsz. A normális ételek akkor a halálod lehet.
majd felálltam és az asztalhoz sétáltamahonan egy papírt vettem fel.
-Ez vagy te.-Összegyűrtem-Így nézel ki ha nem ittál vért egy jó ideje.-Majd kiszimitotam.-És ha vért iszol az erőd visszatér. Érted már?
A papirt eldobtam és vártam Tamás reakcióját.

Amikor bemutatta mi lenne, ha nem innák vért még mindíg csak nevettem és odaszóltam neki:
-ez jó, de ne röhögtess és soha nem fogom meginni ezt itt. és röhögtem tovább.
-haver nem tudom hogy ezt honnan vettede de nagyon haláli az biztos. folytatom.
Felálltam megvakartam a hasamat majd kétkézre állva nyomom a fekvőtámászt és hangosan számolom:
-1....2....3......4......5......6......7.....8....9.....10. lejövök felülésbe és csinálom tovább:
-1.....2....3.....4.....5......6......7.....8......9.....10. egy kicsit kifekszek majd odaszólok neki:
-egyébként is ez vámpírkaja és nem frakkasember kaja, hogy nézne ki ha meglátnának engem egy ilyennel a számban, he ? és várom Máté reakcióját erre mjad nyomom tovább a felülést:
-11....12....13....14.....15......16.....17.......18.......19....20. felpattanok.

Kilépek a szobámból és lépkedek a vezérem szobája felé közbe azon gondolkodok:
-vajon sikerült megölnie őket sérülések nélkül és jól van ? közben odaértem az ajta elé. Kopogok illedelmesen majd kiszólnak:
-gyere be !!!
-üdv Tamás, csak azért zavarlak az edzésedben mert kiváncsi vagyok megboszúltad-e fivéreid halálát a fővárosban ? kérdezem tölle lehangolt állapodban.
-igen és jól éreztem magam, csak a végére nem emlékszem. válaszolt vissza.
Én erre megráztam a fejem és rákérdezek:
-valamit csináltál ?
-nem tudom. válaszolt vissza.
-ööö nem is kell ráemlékezned. válaszolt Máté
-miért történt valami ? csak kíváncsiskodok tovább.
-nem tudom, de mintha elkapot volna egy olyan erő ami magával ragadt és ezért nem emlékszem. válaszolt vissza Tamás.
-erő, milyen erő ? és hozzátámaszkodok az ajtónak.
-egy pokolibb erősebb erő. felállt és ökölbe szorította kezét.
-klasz lehetett. mondom neki.
-nem, nem az ez az erő amiről beszéltek egy olyan erőszint amit csak te Tamás és Lia tudtok előhozni magatokból akkor amikor már kimerűltetek és visszaemlékeztek a családtagotokra és abból merítitek ezt a kifogyhatatlan és pokoli erőt, de ez nagyon sok veszélyt hordozz magában. mondja Máté.
-milyen veszély ? kérdeztük egyszerre Tamással Mátét.
-ha nincs senki aki megállítson könnyen lerombolod és meölöd az ártatlan emberek és a oldaladra állítod őket is és ök is olyanok lesznek mint te. érted már miért ütötelek le és miért kérem, hogy igyál ebből a vérplazmás tasakból Tamásbarátom. kérdezte Máté Tamástól.
-értem, de..... meg kell hogy idd. vágott közbe Máté.
-muszáj ezt ? fintorgott tamás.
-igen, idd meg.
-hát jó..... és kibontotta a tasakot és megitta a tartalmát.

Elmagyaráztam mindent tamásnak de nem törödött vele. Kis idő múlva betoppant imotuu is. Elmeséltem neki mi volt. Majd mikor tamás elkezdte inni végre a vért újra megszólaltam.
-De Takamaru és én is felvagyunk fegyverkezve ilyen téren. Nállunk ha sikerül azt a pontott elérni akkor számunkra a harcban nincs lehetettlen. Személy szerint apámtól örököltem. Ő sima ember volt de mégis mikor valaki bajban volt vagy ő maga ideges akkor bármit letudot győzni.
Majd fogtam magam karbatett kézzel kimentem. Az őrhöz fordultam.
-Köszönöm a segítségét.
-Szívesen uram.
Majd elindúltam a szóbámba.

Amikor bejött Imotuu nagyon szomoru volt, de nem mondta le csakennyit kérdezet:
-megölted azokat akik kinyírták fivéreidet ?
-igen. mondtam neki.
Majd Máté elmondta van olyan erő bennem ami csak akor uralkodik rajtam ha nincs mit vesztenem és élet-halál közöt lebegek. Ekkor kibontottam a zsacskót és leküldtem a vért. Mikor lenyeltem az utolsó kortyot nagy fintort vágtam és edzettem tovább, lementem fekvőtámaszba és megkértem Imotuut, hogy űljön a hátamra súlyként. Rműlt és elkezdtem nyomni:
-1.....2......3.......4......5......6......7....8......9.....10. okés lejöhetsz.
majd felálltam kétézre és úgy folytattam:
-11...12.....13....14.....15......16.....17....18...19....20. lejöttem szuszogni, majd felálltam és csípőmozgásokat csináltam.

-okés elmehetsz aludni. mondtam Imotuunak.
-akkor jó éjt Tamás. mondta és becsukta az ajtómat és hallotam bemegy a kuckójába és leüll az ágyára.
-na végre, mehetek írtani. mondtam magamnak és befejeztem az edzést.
Felöltöztem és magamhoz vettem az íjamat, hátamra kaptam majd csendesen kinyitottam ajtómat és kinéztem. Sehol senki elnéztem balra és jobbra majd elkezdtem lopakodni a bejáratig.

Mikor Tamást vissza hoztam gyors infuziót kötötem be neki és szóltam Imotuunak és takamarunak.
-Figyeljetek megmozdulna mind lefogjuk és nem engedjük mozogni de vigyázzunk mert meghalhat.

Bent űltem vezérem és berátom szobájában mikor Máté benyitott és kézében ott volt véresen és eszméletlenűl. Máté letette az ágyra és gyorsan ifúzióra kötötte és mondta nekem és Takamarunak:
-ha felkelne lekell fogjuk, de vigyázni kell nehogy meghaljon.
-okés. mondtam neki és figyeltem Tamást, de nagyon féltem és megkérdeztem Mátétól:
-pontosan mi történt vele ?

Mikor Imotuu kérdezte tőllem mi történt elmondtam az igazat.
-Tamást ott találtam egy romosháznál és pár vámpír tetemmel meg még 15 vámpír állt ott akiket megöltem és út közben egy farlasember támadot meg.
-De Máté miért támadták meg Tamást és ha te 15 vámpírral végeztél Tamásnak miért nem sikerült?
-Lehet hogy ki volt már merűlve nem tudom.
Majd észre vettem hogy Tamás megmozdul, de Takamaru gyorsabb volt és már fogta is és elkezdett énekelni.
-Te meg mit csinálsz?
-Ha megnyugszik akkor biztos nem lesz semmi baj.

Máté belekezdett és elmondta, hogy Tamás körűl volt pár vámpírtetem és még 15 vámpír:
-de miért támadták meg és miért nem tudta megölni azt a 15 vámpírt ? kérdeztem vissza.
-nem tudom, lehet hogy már nem volt ereje. mondta Máté és ekor megmozdúlt Tamás is, de Takamaru lefogta a kezét és énekelni kezdett.
-te mit csinálsz ? kérdezte Máté Takamarutól
-ha lenyugszik már nem lesz baj. mondta és tovább énekelt.
-ez szörnyű. befogtam a fülemet és rohantam a fürdőszobába bezárkózni, hogy ne halljam ezt a szörnyű vinnyogást. Beértem becsaptam az ajtót és megkönnyebűlve mondtam mahamnak:
-hű ez közel volt, szegény Tamás milyen állmai lehetnek ilyenkor. és csóváltam a fejem.

Mikor elkezdtem énekelni Imotuu elmenekült a fürdőbe.
-Máté megfognád Tamást?
-Persze.
Elindúltam a fürdő szóbába és be volt zárva. Gondoltam egyet és elkezdtem kopogni de Imotuu nem engedett be. Majd fogtam magam és megpróbáltam befejelni ami nem sikrűlt. Majd Imotuu kinyitotta és elkezdtem neki dumálni.
-Kukucs itt vagyok. Miért rohantál el? Nem ismered a japán altotó dalt?

Egyszer csak kopogott valaki és ezt fúrcsáltam majd egy kicsivelk ésőbb bele is fejelt az illető az ajtóba. Gondoltam magamban:
-ez az elmebeteg csak Takamaru lehet, kinézek már nehogy itt rámrúgja az ajtót.
Kinyitottam az ajtótt és kilebbenve mondtam neki:
-kukucs itt vagyok.
-miért rohantál el, nem ismered a japán altatót ? kérdezte tölle.
-dehogynem ismerem csak nem ilyen fars hangon ahogy te énekeled. mondtam neki és visszarohantam Mátéhoz.
-javúlt már valami ?

*benézek tamáshoz rég dumáltam vele kopogok akkarok kicsit beszélni *
-Akárki vagy gyors buj be!!!*imre szol rám bentről ám má a baj fogadd*
benyitok
-Ti meg mit csináltok???? :shock: *pisslogok és lepödök meg*
Máté morcosan agodo teintetel hátranéz
-LIA JO hogy látlak pont roszkor jötél de ha már ittvagy segithetsz hogy ez ne haljon meg!!!!!!*komoly tekintet*
*megijedek ránézek tamásra Imre vála fölöt*
-Jézusom ezzel mitörtént TAMÁS!!ISTENEM!!!*elkezdek agodni félni...tamás tényleg roszul fest orditok afélelemtől*
imre nyugtat
-NYUgi lia semi pánik....Lekel fogni ha megmozdulna.......többit elmondom késöbb, ha megmozdulna te hathatsz rá mert hozád közel áll tegyük meg amit lehet*bolint egyet*
-rendben okés*odaálok tamás mellé agodó trekintetel lesem mikor akar baj lenni*
-Közben kezdhetsz mesélni../*rákérdek imrére*

Mikor Imotuu idejött hozzám kérdeste mi van én válaszóltem.
-Nos Tamás állapota már jobb hála Takamarunak és nem tudom mi a bajod a hangjával mert elég jó szerintem.
Majd fogtam magam és átmentem a szobámba egy pár vér zsacskóért. Mikor vissza jöttem Tamás már dudolta Takamaru dalát. Takamaru meg már Imotuun ült.
-Mi a fenét csináltok ti?
-Tamás elkezdte énekelni a dalom és Imotuu meg elkezdte mondani hogy ő is rosszúl énekel én meg rá ültem.
Majd Tamáshoz fordúltam és még egykis vért öntötem az infúzióhoz.

Amikor mondta Máté:
-már jól van hála Takamarunak. akkor én megkönnyebűltem, de mikor elment Máté véres tasakokért akkor már Tamás dúdolt. Erre én:
-ő is fars mint te Takamaru. ezzel rám űlt.
-au, tulságosan nehéz vagy. mondtam neki közben bejött Lia is és Máté is visszajött és megkérdezte Máté Takamarutól:
-ti mit csináltok ? elkezdett Tamás dúdolni én meg ráűltem Imotuura mert azt mondta ő is fars.
Én csak mutogattam, hátha észre vesznek, de semmi. Ekkor megszólalt Lia is:
-Tamással mi történt ? kérdezte
-már így találtam a városban. mondta Máté neki.

A jobb szememet kinyitottam és láttam , de homályosan Takamarut aki Imotuun űl. Máté beszélget a kedvesemmel vagyis Liával, majd kicsit szétnézek magamaon és észreveszem hogy a szobámban vagyok infúzión. Összehúzom a szemöldököm nagynehezen és ezt gondolom magamban:
-mi történt velem, hogy ifúzión vagyok, és miért nem érzem a bal kezem és lábam ?
Megmozdítom a fejem és várom, hogy közelebb jöjjenek a többiek.

-Ne félj nem lesz baj.,..,.,..*sugom neki finom hangon amitn látom tamás kinyitota a félszemét*
azzal megsimogatom tamás arcát
-semi hirtelen mozdulat kedves fő a pihenés majdnem elpatkoltál......*csuny aijedt arcot vágok*