Imre Máté szobája

Mikor már megtaláltam a szóbám Tamás utánunk kiabált.
-Várjatok meg.
-Gyere akkor.
Nyitom ki az ajtót és rögtön megszólalok.
-A ti szobátok itt van közvetlen egymás mellet.
Majd bejebb mentem és körbe néztem.
-Na már tudom mit fogok itt átalakítani.
-Hehe az én szobám sokkal jobb. Nézd meg Máté Tamás már az asztalomat akarja ellopni. Hé teszed le mert seggbe rúglak!
Mentem Takamaru útán és nevettem.

Ahogy Tamástól visszajöttem elővettem a posztereimet és a magnom. Bekapcsoltam egy kis death metált és miután felraktam a posztereket elkezdtem egy kis vért inni. Majd hátra dőltem és elaludtam.

Mikor felébredtem Imotuu ült az ágyamon.
-Te jó ég!
-Tamás kiiment vadászni.
Felkelltem és a fegyvereimet magamhoz vettem.
-Na majd jövünk.
A shotgunomat a válamra kaptam és futotam ki a kapun is.

Mikor sikerrel jártunk Integra Hellsingnél bejöttünk a szobámba és kipakoltuk Réka holmiját. Majd megcsókoltam és elkezdtünk beszélgetni.
-Édesem és miújság oda haza?
-Hát egy erős vámpír támadott meg minket. Nyugodj meg megöltem.
-Nem eset semmi bajod?
-Nekem nem de jó páran elestek.

Bementünk Máté szobájába és elmeséltem mi történt.
-Tudtam hogy agodsz értem szerelmem.
-Igen édes csak rád tudtam gondolni.
-És veled semmi sem történt.
-Hát Tamás és Takamaru véget majdnem megöltek.
Mesélte ezt röhögve.
-Mi? Megölöm azokat.
-Nem kell édes.

A folyosón a mankóval kopogtam és egy kicsit hallgatóztam. Egy lánnyal beszélget, de ki lehet ? kérdeztem magamtól és kopogtam erősebben:
-ki az ? jött a kérdés bentről.
-hát én a bajtársad Tamás, bemehetek ? kérdeztem illedelmesen.
-igen gyere csak. hangzott a válasz.
Benyitottam és megcsapott az a pacsuli illat amit kinrtől éreztem, majd láttam hölgyet és bemutatkoztam neki:
-üdvözlöm, én Balogh Tamás vagyok a balogh klánból sajnos én maradtam az utolsó.
-maga kicsoda ? kérdeztem tölle és várom a válaszát.

Bejött egy srác rögtön tudtam hogy ő egy farkasember.
-Én is üdvözöllek én Pankovics Réka vagyok Máté menyasszonya.
Majd megcsókoltam megint Mátét.
-Akkor te végetted halt meg Máté?

Mikor Tamás belépett tudtam hogy valami hülyeségre gondolt mikor megérezte Réka szagát. Réka elmondta a mondandoját majd megcsókolt.
-Tamás és ha elkezdenéd az orrod befogni akkor szólok előre hogy Réka mindig ilyen finom illatú volt és marad is.
Majd megláttam Tamás mögött Takamarut és Imotuut
-Nos ő itt a nagydarab Takamaru Momochy. A kicsi meg imotuu.
Láttam hogy elkezdett mosolyogni Réka Imotuura majd mégjobban átöleltem.

*tammáést elöre engedtem hátúlról vigyáztam rá elne esen majd utána énsi bementem és köszöntem.*
-Szép esténk van....Üdvözletem SIlver Lia vagyok.....*mutatkozok be a vendégnek*

Tamás mellet megpillantotam egy lányt is aki be mutat kozott.
-Neked is. Én Pankovics Réka vagyok. Örülök a találkozásnak.
Majd vissza bújtam Máté mellé. Furán mutatunk mert Máté válláig értem.

Mikor bemutatkozott és megkérdezte, hogy miatam halt-e meg akkor én kicsit dühösenválaszoltam neki:
-az nem is úgy történt. mondtam és becsaptam az ajtót rájuk.
A folyosón mérgembe még így szóltam:
-ez a beképzel, hogy én miattam halt-e meg. Mit képzel ez magáról, inkább haltam volna meg a fővárosban, bárcsak nem talált volna meg Máté !!! és bementem a szobámba.

-bocsánat elnézést szegény kicsit fáradt kimerült elgurult a gyogyszere........*nagy mosolyal de nem vidám arcal elviharzok tamás után*
-*folyoson amint tamást utolérem*tamás nyugi ne hergeld fel magad......senki se lehet tökéletes ezen kár huzni magad-..aki az elsö csatát elveszti az garantált hosszú életü lesz mint amit anno fERGUSON MONDOT vICTORIÁNAK..*beszélek tamáshoz*

Ahogy átmentünk Máté szobájába egy lány volt vele. Tudtam hogy az réka és be is mutatkoztunk egymásnak. először Tamásra majd rám förmedt.
-Nos igen sok szor mentete már meg Máté az életemet és bevallom egyszer kis hilyán megöltem.
Majd fogtam magam és kimentem a szobábol Imotuut húztam magammal.
-Hagyjuk őket magukra azért az a hosszú idő csak hosszú volt és magány kell nekik.
Majd bementem a szobámba.

-Édesem megyek megnézni mit csinál Tamás mert képes és elmegy.
-rendben de gyere vissza.
Kimentem és átmentem tamás szobájába.

Ahogy beértem a szobámba Réka fel kellt.
-Mitörtént?
-Tamás elment Magyarországra és Lia megsérült.
-Hol van lia?
-A szobájában.
-Akkor menjünk oda.
Elindultunk Lia szobájához.

Mikor bementem a szobámba Réka már aludt nem volt szívem felkellteni ezért a fotelban aludtam. Majd hirtelen fel kelltem és az egyik klán tagom jött be.
-Máté.
-Mond Dani.
-Nos van itt egy másik jövevény aki harcolt vagy nem tudom mi van.
-Mi csoda?
-Semmi.
Majd kiment Dani és én újra elaludtam.

Lementem a pince folyosójára és bekopogok Máté szobályába:
-szabad gyere be. mondja nekem Réka
Benyitok és rámnéz:
-mit akarsz kölyök itt ? kérdezi kérkedve.
-csak annyit hogy Máté azt üzeni később jönn mert még széjjel akar nézni erre-arra még. mondom és kifelé mennék mikor mondja nekem:
-várj kölyök az első nap mikor beszélgettünk akkor elég dúrva voltam veled is meg Tamással is bocsi.
-semmi baj már rég elfelejtettem. mondom és magammögött becsukom az ajtót.
*~ja persze mintha el is lehetne felejteni mit is mondtál, de hidegen hagy hogy lenézel én is lenézlek* gondoltam magamban és benyitok az én szobámba majd becsukva az ajtót bezuhanok az ágyba.

Ahogy bevittek a szobámba Réka agódva rohant felém.
-Mi történt?
-Semmi.
Majd Réka hozta is a vér plazmát.
-Jól vagy életem?
-Igen már jobban. Csak mennem kell vissza a városba.
-Megyek veled én is ha kipihented magad.
-Rendben.

Odaérek Máté szobája elé. Kopogok, semmi. Mégegyszer akkor se semmi válasz. Idegesen és türelmetlenűl berugom az ajtótt és látom, hogy ott fekszik az ágyában és hozzá van kötve az infúzióhoz:
-te atya úr isten, ezzel meg mitörtént ? kérdezem kiabálva.
-hol, mikor, ki, miért ? kérdeztem, de senki nem válaszolt mert nem volt benn senki se.
-basszus, ha megtalálom ki volt az én esküszöm, hogy kibelezem és eltöröm kezét-lábát az biztos. mondtam és ökölbe szorítottam a kezem.

Ahogy felébredtem észre vettem Imotuut aki már ott mérgelődött az ágy mellet és szitkozodott. Gondoltam még húzom az agyát de Réka belépet.
-Szia Imotuu. Nyugi nincs semmi baja Máténak már több ilyet túl élt de az a lényeg hogy ne mozogjon most egy napot.
Ezért fogtam a csőveket kitéptem belőlem majd elkezdtem szaladgálni a szobában és kiabáltam.
-ÉLEK!! ÉLEK!! ÉLEK!!
Majd azt veszem észre hogy Réka fejbe vág a székkel ami eltörik.
-Miért kaptam?
-Csak.
-Menjünk Imotuu. Szia Réka.
Majd rohantam és Imotuut is húztam magammal.

*~ ez fájhatott* gondoltam magamban és megsimogattam a fejem.
-gyere Imotuu. mondta Máté
-de hová húzol engem, ha ? kérdeztem töle.
-nem mindegy az neked ? kérdezett vissza.
-nem, tudni akaroooooommmmm. kiabáltam és megkapaszkodtam az ajtófélfába.
-ne légy má gyere Imotuu. mondta és megpróbált leráncigálni az ajtóról.
-miért ne tudod miylen jó gyereknek maradni !!! mondtam neki és hirtelen elengedtem az ajtót.
Mindketten felborúltunk, majd felkelve berohantam a szobámba és bezárkóztam.

Rögtön rohantam imouu után és az ajtójában megálltam.