Balogh Tamás

Név: Balogh Tamás
Kor: nem tudni
Születési hely: Magyarország
Nem: férfi
Magasság: 180 cm
Tartózkodási hely: Románia
Szülei: Kotroczoné Vascsicsák Mária(anja) és Balog András(apja)
Jó vagy rossz: Az emberek oldalán van de azért pár vámpírt elkap hogy vérszomját csillapitsa
Kinézet: rövid barna haj, zöld szem, nyakán két iker farkas tetoválás, Ruházata: kesztyű melyen egy pentagram van, bakancs, nyakában egy kendő van, fekete kabát.
Jelem: Önfejű, Makacs
Fegyverek: egy középkori ily és két tőr a lábához kötve
Faj: Farkasember
Erő: C

Előtöri:
A Balogh klánba születtem még 1600-ban Magyarországon, de sajnos kiűztek minket mert nem fogadták el amik vagyunk. Ezért hát átmentünk Romániába és ott egy birtokon telepedtünk le, de harcolnunk kellett érte és sok klántag vesztette életét ezért a birtokért. Apám még kiskoromban megtanított verekedni puszta öklömmel és fegyverekkel egyaránt. 1640-ben nagy sereg vámpír sereg csapott le ránk és sok fajtársan köztük az apám is életét vesztette, de én már ekkor gyorsan forgattam az ilyamat és két tört amit apám ideadott nekem ajándékba. Sok vámpírt leterítettem az ilyammal, de sajnos apámat nem tudtam megmenteni, ígyhát én felordítottam a többieknek:
-vissza, vissza csak 15 ember maradjon aki jól ért a fegyverekhez és nincs családja a többiek gyerekek és nők menjenek a fenti barlanba és bújjanak el a sötétben és ne szóljanak semmit se.
Kilépett az a 15 fajtársan és mondták:
-utolsó vérünkig veled vagyunk.
-köszönöm nektek. mondam nekik.
-akkor készek vagytok a halállal szenben harcolni ? kérdeztem töllük.
-IGEN !! hangzott egyszerre.
-akkor gyerünk és írtsuk ki őket. kiabáltam és már futottam is a vámpírok ellen.
A többiek is velem tartottam és már aprítottuk is őket. A végére már annyian voltak mint mi. Beálltunk harcipózba és vártuk mit reagálnak rá. Egymásra néztek és támadtak, mi körbefogtuk őket és eggyesivel lemészároltuk a maroknyi csapatott. Mikor végelett a harcnak hangos üzöltéssel előhívtuk családtagjainkat és elmondtuk nekik:
-győztünk, győztünk. mondák szuszogva.
Én is odarohantam anyámhoz, de anyám nem örűlt hanem sírt mivel meghalt apám. Erre visszafordúltam a csapatomhoz és szoltam nekik:
-apámat és többieket szedjétek össze és este naplemente után elégetjük tiszteségesen.
-értettük ifju vezetőnk. mondták.
Naplemente után elhelyeztük a holtesteket a fával teli gödörbe és felgyújtottuk őket, majd csendesen dúdolni kezdtük a klánunk himmnuszát. Mikor végetért a temetést akkor odajöt hozzám a csapatom és kérdezték:
-ne állítsunk őröket a szírtekre ?
-de, legyenek ketten mindenhol és építsünk erős falat a birtok köré és legyen jelszó a bejutáshoz. mondtam nekik.
-értettük.
Kettéosztottam a csapatom és még belevontam a többieket a munkába is. A csapatom egyik fele őrt ált a szírteken a másik fele és a többiek dolgoztam velem együtt a falon. Mikor kész lettünk már virradt és a falra fölállítva az őrszemeket jelentettek is:
-ifjú vezetőnk, nagy nem is nagyobb vámpír és vérfarkasok csapata közelít felénk mitévők legyünk ?
-a csapatom ide hozzám. kiabáltam el magam.
Mikor előtem voltak láttam az elszántságot a szemükben és csak bólintottam, ők már tudták harcba szállunk az ellenséggel. A csapatom élére állva elüvöltöttem magam és elindúltunk megvédeni a birtokunkat. A fal előtt nem messze intettem nekik azoknak akik ilyászok voltak, hogy ássákbe magukat a földbe és maradjanak mozdulatlan. A kardosok és botosok vagyis a maradék a hátam mögöt várták a jelt. Közelebb jött az ellenség és már készültek az ütközetre ellenünk, de én odaszoltam nekik:
-fölöslegesen jöttök úgyis meghaltok. mondtam nekik.
-az ellenség erre tanakodni és remegni kezdett, de a vezérük előre lépett és válaszként csak intett a támadásra. Nekem se kellett több intettem és már idúlt is a nyíl zápor mi egy kicsit visszahúzódva néztük ahogy elesik az ellenség negyede. Utánna meg mi következtünk nyomúltunk előre és bele a közepébe ugorva a kiscsapatommal máris aprítani kezdtünk. Sajnos már csak én maradtam meg a többiek kívűl mert mi voltunk a csali. De sajnos nem láttam belűlről, hogy néhányan elindúltak a birtok felé vagyis a fal felé. Az ilyászok valamennyit megöltek, de sajnos ami megmaradt azt megölte az ilyászaimat és betörtek a birtokra. A nőket és gyerekeket megölték az állatainkat elvitték és felgyújtotak mindent. Mikor láttam a felhőt nagy fájdalom lett úrrá rajtam és felüvöltve nagyobb erőhöz jutottam. Átváltoztam és gyorsabb voltam mindenkinél egyszerre 5-tel végeztem majd a többiekkel. A végén már csak a vezérük és voltam. A vezér vállára tette a kardját és hozzámszólt:
-látom ifju nagy erővel rendelkezel, de most itt a vég meghalsz !!
-azt te csak hiszed mert neked lesz véged. válaszoltam neki.
-lássuk mit tudsz. és intett nekem.
-figyelj, nehogy meglepjelek. röhögve szóltan neki és támadásba lendűltem.
Olyan gyorsan futottam felé, hogy csak alig tudott követni, majd a fejefölé ugorva előrántottam a tőrjeimet és megvágtam kétoldalt a nyakát és a hátamögött csak nevettem tovább, majd fogva a nyakát odaszólt nekem:
-nem rossz egy kezdőtől képeset.
-nem vagyok kezdő. kiabáltam rá.
Támadtam megint ugyan úgy ahogy az előbb, de amikor fölötte voltam megfogott, megszúrta a lában kezem és eldobott. Felordítva felkeltem a földről, idegesen leporoltam magam és csak morogva kérdeztem tölle:
-ki a fene vagy te ?
-egy senki aki a te fajtádat és az enyémet utálva írtja őket. mondta nekem.
-de miért vagy mi okból ?
-nem akarok korcsokat ezen a földön semejik fajból.
-mit értesz korcsokon ?
-fél vér mikor egy vámpír vagy farkasember közösűl egy emberrel és egy korcs jönn a világra. érted már ifjú.
-és én akkor én is félvér lennék ezért akarsz elpusztítani ? megdöbbenve kérdeztem tölle.
-igen, de látom, hogy te más vagy mint a többiek akiket megöltem. mondta nekem.
-tényleg, miben vagyok külömb mint a többiek ? kiváncsian kérdeztem vissza.
-te át tusz teljesen alakulni mint a teljes vér ha nagyon dühös vagy.
-ez igaz. és végig néztem magamon.
Visszaalakúltam félvérré és úgy néztem rá. Eldobtam a fegyvereimet és leborúltam elé és úgy vártam a végemet, de előtte lehajtottam a fejem és úgy szóltam föl az idegenre:
-akkor legyél gyors és kíméletes.
-nem öllek meg ifjú ellenségem, hanem inkább arra kérnélek, hogy szedd össze azokat a csapatodból akik életben maradtak és menjetek Magyarországra és csatlakozzatok Imre Máté vámpír csapatához. Mond meg neki, hogy Réka küldött úgy tudni fogja, hogy ti azok vagytok akik az emberek oldalán harcoltok és nem a másik oldalon és csakis jóügyért harcoltok. ezt elmondva hátat fordított és a ködben eltünt.
Felálltam és szóltam a többiekhez. Hatan odavánszorogtam hozzám és leborúva elmeséltem nekik a hosszú és veszedelmes útról. Lelkesen és büszkén elindúltunk az útra. 1850-re elértük Magyarország határát és csodálkozva néztünk szét:
-hát itt lennénk, most keressük meg Imre Mátét és csatlakozzunk hozzájuk. mondtam nekik.
-oké. hangzott a válasz.

Napjainkban:
Csatlakoztunk, de az úton nem tartottunk velük csak akkor ha valami baj alakult mi kisegítettük őket a bajból és őkis segítettek minket. Oda vissza kapcsolat volt ez. Én ekkor már teljesen felnőttem és a csapatom hűségesen követett bárhová is mentem. Összesen csak 7-en maradtunk életben a balogh klánból, de nem adtuk fel és lelkesen és vigyázva egymásra csatáztunk bárhol és bármikor. Sehol se telepedtünk le csak követtük az ifjú Métét és csapatát. Mi voltunk a védőbástyák akik elhárítottak minden veszélyt, de azért Mátéjék is harcoltak ha nagyon kellett. Jelenleg most is úton vagyunk.

Üdv az oldalon! A tartalma az elötöridnek remek és élveztem az olvasását. De van pár kiseb hiba de nem számitanak. Elfogadom az elötöridet már csak egy karilapot csinálj és játsz! Ja és a pontod: 5500