Imre Máté

Név: Imre Máté
Kor: nem tudni
Születési hely: Magyarország
Nem: férfi
Magasság: 195 cm
Tartózkodási hely: Magyarország
Szülei: Imre István, Pálkúti Anna
Jó vagy rossz: Az emberek oldalán van de azért pár embert elkap hogy vérszomját csillapitsa
Kinézet: sötét barna hoszú haj, barnás-zöld szem, izmos testalkat, testén több helyen tetoválás van, Ruházata: Fekete poló melyen egy pentagram van, acél betétes bakancs, nyakában egy medál lóg melyet barátnője adot ajándékba.
Jelem: Kedves, Barátkozó, Makacs, Ideges
Fegyverek: egy középkori kard, egy kolt, és egy shotgun.
Faj: Vámpír
Erő: c

Töri:
Emberi történet:
A nevem Imre Máté. Magyarországon születtem az 1050-es év körül. Családom minden tagja Gróf volt. Mikor megszülettem édesanyám meghalt. Édesapám szerint a vámpírok vagy farkasemberek véget halt meg. Így megtanított harcolni és arra nevelt hogy a vámpírok és farkasemberek ellenségek. Így már 10 évesen tudtam kezelni minden fegyvert. 15 évesen édesapám egy harc során elesett így rám maradt a birtok. Mikor már tudtam hogy az erőm elég nagy akkor elindultam pár hű harcosommal Erdélybe és megrohamoztuk a vámpírokat. Akkor még nem tudtuk hogy vannak ott farkasemberek is így csapdába estünk. de nem adtuk fel mi így is küzdöttünk az életért. Lassacskán én maradtam egyedül a vámpírok és farkasemberek ellen. Majd egyszer csak pár vámpír termet előttem.
-Menj inen István fia máté.
-Nem én harcolok az embereim véget.
-Ők halottak te meg még élsz.
-Nem érdekel!
Neki rontotam a vámpíroknak akik megdöbbenve álltak míg én leterítetem egy emberüket. Majd mikor újra rohamot inditotam egy Farkasember ugrot elém és a karmával elakarta vágni a torkom. Szerencsémre a kardom a kezemben volt és így sikerült kivédenem a támadást, de a kardom a farkasember lendülete véget kirepült a kezemből. Így a törömért nyúltam ami ezüstből volt.
-Most végzek veletek mind egyszálig!!
Mikor újra rohantam a vámpírok felé a farkasemberek körbe fogtak. Tudtam hogy ebből már nincs menekvés itt van a vég,de azért még harcoltam. Minden vágásommal eltaláltam egy-egy farkas ember nyakát vagy a szívét döftem át. Hirtelen megjelentek melletem a többi vámpír akik azt akarták hogy menjek.
-Köszönjük ifjú Máté a segitséget de mostmár bizd őket ránk.
-Egy fenét.
Ekkor elkapták a vállam de én azzal a lendülettel rántotam is magammal az egyént. Mikor már a vámpírok előtt álltam akkor indultak meg mögöttem a többi vámpír. Engem nem érdekelt hogy azok mit tesznek a fajtársaikkal de ha ölik őket az nekem csak jó. Én egy magas Vámpírral kerültem szembe aki csak mosolygot rám.
-Mindjárt lefagy a szádról az a mosoly.
-Honan veszed ezt te emberi fatyú?
-Onan hogy most megöllek.
NEki rontotam a vámpírnak aki elkapot egy kézzel a nyakamnál. Én nem tudtam mást csinálni csak az arcát megvágni. Rögtön elengedett a vámpír de újra támadot és most egy fának hajított. Ekkor elvesztetem az eszméletem. Mikor felébredtem láttam magamkörül azokat a vámpírokat akik segitetek.
-Mi történt?
-Nos ifjú harcos sikerült a segítségeddel vissza verni az ellenséges vámpírokat.
-De mi van velem?
-Hát csak úgy tudtunk életben tartani hogy téged is vámpírá tetünk.
-Nem igaz!!!
Ezzel a tudattal mentem vissza a birtokra.
Vámpír életem:
Mikor visszamentem a birtokra 18 éves koromig ott maradtam majd öcsémre hagytam a birtok vigyázását míg én elmegyek. Nem mentem távol nagyon de rögtön két csapat vámpírba ütköztem akik marták egymást. A lóvammal közéjük vágtatam és leállitotam rögtön őket.
-Mi a verekedés tárgya?
-Ezek itt az emberekkel vannak.
-És mi rossz van abban?
-Hogy ők így elárúlták a fajunkat.
-Akkor szépen álljanak külön azok akik az emberekkel vannak.
-Na végetek.
Ekkor az egyik vámpír ugrott de én kettészeltem. Majd a többi társa is ugrott de én ahogy leugrottam a lóról rögtön támadtam. A többi vámpír rögtön jött segíteni nekem. De én nem akartam hogy segítsenek és ellöktem őket. Már az útolsó Vámpírt akartam leszúrni mikor egy másik kard hamarabb lecsapot rá.
-Ki volt az?
-Én voltam.
-Mi a neved szép hölgyem.
-A nevem Réka.
-Oly szép a neved mint te magad.
-Köszönöm úram de a maga neve mi?
-Én Imre Máté vagyok.
-A földbirtokos gróf?
-Igen az vagyok.
-Ohh akkor biztos emlékszel rám.
-Igen dereng valami.
-Na jó ne itt folytasátok a csevejt hanem egy biztonságos helyen.
Így rögtön mentünk a buvóhelyükre és ott maradtam velük. Én beleszerettem Rékába és el nem engedtem. de egyszer farkasemberek támadtak ránk egyik este az erdőben. Én minden erőmmel azon voltam hogy megvédjem őt. De hasztalanul mert elrabolták. Én elkezdtem kutatni utánna. Egyszer elkaptam egy farkas ember klán vezérét akitől megtudtam hogy merre van a szerelmem. Én rögtön mentem kiszabadítani de nem egyedül volt hanem rengeteg emberrel. Mikor bementem a várba megláttam azt a vámpírt akit megvágtam.
-Ismét találkozunk te féreg.
-Fogjátok el.
Már a farkasemberek és vámpírok közeledtek de én nem rettegtem hanem rohantam feléjük és a kardommal aprítotam őket. Már mindenkit lemészároltam az ellenségeimből csak a vezér maradt.
-Ha most megölsz akkor az emberek szemében egy hős leszel de ha mellém állsz akkor egy Isten.
-Ahogy ezeket hallom attól félek hogy te tán rettegsz tőllem.
-Én nem félek tőlled.
De mindhiába volt ez a pár mondat a vámpírtól rögtön előtte voltam és végeztem vele. Majd a tuszokhoz mentem és kiengedtem őket. Réka ahogy felállt rögtön átölelt és én is őtt.
Napjainkban:
Már egy klánt alapítotunk a harchoz de még mindig növekszik a klán. Réka meg én úgyan úgy harcolunk az emberek oldalán mint eddig. Rengeteg vámpírt és vérfarkast győztünk le. De már csak én harcolok megszállotan más nem nagyon.