Nagy- Bitania

Ezen a nagy félszigeten zajlik az egész történet.

Miután magam mögöt hagytam Londont ugydöntötem ,hogy lepihenek egy tisztáson és ott is töltöm az északát. Magamban közben azon gondolkodtam ,hogy történt- e valami a többi taggal. Miután megtaláltam a megfelelö hejet elmentem fát keresni ,hogy tűzet rakjak. Miközben szedtem a tűzifát látam egy farkasfalkát akik ép egy elejtet állatból lakomáztak. Hirtelen eszembe jutot a táskám amit ott hagytam bene van egy kevés étel és lehet ,hogy egy vadállat megérezte már azot. Gyorsan rohanok vissza a táborhejemhez ,hogy megnézem ,hogy meg-e van még a táskám. Vissaértem és látom ,hogy minden rendben. Ledobom a fát amit öszeszedtem és kezdem a felálitani a tüzrakást. Kivetem a táskámból az ételt és a gyufámat és elökészültem az étel megmelegitéséhez.

Miután rájöttem, hogy vonattal kicsit nehéz lesz elmennem Magyarországra, leszáltam
Canterburryben az állomáson. Kicsit nézelődtem és kifutottam az utcára. Mikor megláttam, hogy nagyobb és forgalmasabb mint London akkor megijedtem, de egyből feluggrottam az egyik ház tetejére és ott körűlnéztem merre találok repülőteret vagy kikőtőt. Kikötőt nem messze kellet keresnem mert közel volt a tenger és érezni is lehetett. Úgy gondoltam inkább megyek hajóval az gyorsabb valamennyire és van benne némi veszély is. Vissza leugrottam és egyenest futottam a kikőhöz, de sajnos mikor futottam egy nagy serpenyővel arcon vágott valaki és lehuppantam a köre:
-au, ez fáj, miért csinálta ? kérdeztem az illetőt aki orron vágott.
-miért jöttél ebbe a városba, és ki küldött ? kérdezte töllem.
-azért jöttem ide mert vonattal nem fogok eljutni Magyarországra, ígyhát elhatároztam elmegyek hajóval és senki sem küldött sehová magam indúltam el otthonról Londonból. mondtam és felálltam.
-áh a híres Londonból jöttél, de nem hiszek neked, kinek kémkedsz ? kérdezett vissza.
-mondtam már nem kémkedek senkinek csak megakarom találni az egyik életben maradt családtagomat. válaszoltam vissza majd elkezdtem a tőreim felé nyúlni.
-ne csinálj butaságot fiú, tudom, hogy a lábaidhoz oda van rögzítve két tőr amit még édesapádtól kaptál mikor megtámadtak titeket Romániában. mondta nekem.
-ezt honnan tudja és honnan ismer ? kérdeztem tőlle és inkább zsebre tettem a kezeimet.
-hát onnan ismerlek, hogy én is ott harcoltam ellenetek, még te sebeztél meg a vállamon.
-áhh már emlékszem rád, kár hogy nem öltelek meg akkor. és még mindig zsebben volt a kezem.
-itt és most megfogsz halni. mondta és kilépett a ház mögűl és rám vicsorgott.
-tényleg ? ezt nem hinném, mert aki megfog hallni itt az te leszel te dög. mondtam és kihúztam a kezem a zsebemből és karbatettem.
-na majd meglátjuk. és nekem rontott,de én gyorsab voltam és most is megvágtam.
Csak felordított és megint nekem rontott, de nem tudott hozzám érni és én csak játszottam vele mert tudtam mire képes. Rámugrott, de én úgy levágtam magamról, hogy a földön csak nyekkent és belétapostam.
-meghalsz vagy elfutsz ? kérdeztem tölle.
-nem futok el. mondta és a karmaival vegvágta a lábam.
Kiszabadúlt és megint támadott, de a vesztébe rohant. Éppen uggrani akart mikor az egyik tőrömmel melkasba dobtam és a falba beleszúródott.
-hát jó volt veled találkozni, de most meghalsz. mondtam és fejbe dobtam, egyből meghalt én meg mikor elporladt fölvettem a tőreimet és kisétáltam a kikötőbe.
-mostmár csak megkell tudjam melyik megy Magyarországba és felszálni rá. mondtam és elindúltam egy kapitányt keresni aki tudna nekem segíteni. Találtam is és megkérdeztem tőlle illedelmesen:
-jó napot uram, segítene nekem egy kicsit ?
-hát persze, és miben állahtok segítségedre ? kérdezett vissza kedvesen.
-csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy melyik hajó és mikor megy Magyarországra ja és mennyibe kerűlne az út ?
-hát ez a hajó fog menni és neked ingyen lesz az út mert befoglak hajótakarítómnak ha jó lesz így ? kérdeztem meg.
-háááát, jó legyen. egyeztem bele és felmásztam a hajóra.
-mi lesz a feladatom ezen a hajón kapitány ? kérdeztem vissza
-takarítás, karbantartás, kaja felszógálás, elmosogatás, főzés. elkezdte sorolni.
-úristen ez mind ? kérdeztem vissza.
-igen, most menj a konyxhába és kezdj ebédet készíteni. mondta és eloldotta a kötelet ami tartotta a hajót. Lassan kifutottunk a nyílt tengerre.
Bementem a konyhába és egy rakatt mosatlant találtam.
-ááááhhhh segítség !!!!!! kiáltottam föl,de azért hozzáláttam mosogatni. Letettem a fegyvereimet és engedtem melegvizet és utánna egy kis kosogató szert. Miután ezzel kész voltam beletettem először a kanalakat, villákat, késeket,fakanalakat és elkezdtem őket mosni. Utánuk a tányérokat majd végűl az edényeket és lábasokat mostam el. Készlettem vele és szusszantam egyet, de mikor leűltem a padlóra akkor láttam, hogy az is hót kosz. Ígyhát ahoz is hozzáláttam. Mikor kész lettem mindennel csak úgy csillogott villogott az egész konyha.
-na mostmár jöhet a főzés, de mit is főzzek ? kérdeztem magamtól és kinyitottam a szekrényt. Látam benne egy zacskós májgonbóc levest és egy milánóis elkészítésű receptett.
-na ez lesz az ebéd. kiáltottam föl.
Kibontottam a zacskós levest és beleborítottam egy melegvizzel teli lábasba és kevergetni kezdtem. A milánóis receptett elolvasva kicsit gondban voltam, de kersegélni kezdtem darált hús, sajt, kechup, valamilyen tészta, és még gomba után a hűtőben és a szekrényben. A hűtőben volt darálthús, sajt, üveges gomba. Kivettem majd a húshoz öntöttem kechuppot és összedolgoztam, majd hozzáöntöttem a gombát is, addig meg megint megkavargattam a levest és megint feltettem egy lábat melegvízzel és abba meg beleöntöttem a tésztát. Eközben már kész volt a leves, alatta lezártam a gázt és levettem hűlni. A tésztáról leöntöttem a vizet majd hozzáadtam a darálthús masszához és megint jól összekevertem. Mikor készvoltam mindennel kiszaladtam a konyhából és elkiabáltam magam:
-kész a kaja !!!!!!
Majd visszaballagtam és táláltam. Eközben megjelent a kapitány meg a legyénység és máris hozzálátak pusztítani. Az aztalon elpusztítottak mindent. Megköszönték a jó és laktató ebédet és visszamentek dolgozni. Összeszedtem a mosatlant és kezdtem előről az egészet. Mikor már kész voltam vele kimentem és leűltem egy napágyra és nézelődtem.
-csak három napot kell még kibírnom és ott leszek Magyarországon. nyugtattam magam.
Visszamentem és kipakoltam a maradék kaját az asztalra mert már majdnem lement a nap és vacsora lesz. Kész voltam kiabálta megint megjelentek, majd megint pusztítottak, de én mondtam nekik:
-majd ha végeztetek akkor mindent tegyetek a mosogatóba és takarítsátok le majd az asztalt.
-okés. mondták.
Én bementem a kabinomba amit még a kapitány mutatott nekem és lefeküdtem. Egyből elaludtam.

Első dolgom volt mikor felkeltem hogy igyak egy teát. Bementem a konyhába és tettem fel a gáztűzhelyre és leűltem egy székre. Mikor kész volt megittam a egy bögrével és meg is reggeliztem. Amikor észheztértem kimentem és fölmostam a padlót az egész hajón:
-kész ez is. mondtam és visszamentem a konyhába.
Gondolkodtam ma milegyen a kaja, de semmi nem jutott eszembe. Kinyitottam a hűtőszekrényt és láttam van tojás és ekkor az ugrott be:
-csinálhatnék rántottát vagy palacsintát !!! mondtam magamnak és kivettem 8 tojást.
Feltörtem kiszedtem belőle a fehérjét és a sárgáját beletetem egy edénybe. Miko mindet megtörtem és beletetem az edénybe akkor egy serpenyőt tetem a tűzhelyre és abba meg zsírt, hogy ne ragadjon le a rántotta. Mikor a zsír elolvadtt akor fekvertem a tojás sárgákat és egy kis meregetővel öntöttem a serpenyőbe és szépen körbe beleöntöttem, majd vártam mikor pirúlni kezdett megfordítottam és a másik oldalát is megvártam. hogy kész legyen. Az is kész lett akkor kivettem egy tálra tettem és előről kezdtem az egészet. Csináltam 10 vagy 12 nem tudom, de jól sikerűlt és gyors töltöttem, a felét kakósra a másik részét lekvárosra csináltam:
-no evvel kész vok most megnézem hogy még maradt-e a májgombóc levesből ha igen akkor azt megmelegítem és már ebédelhetünk is. mondtam magamnak.
Belenéztem és láttam, hogy maradt még bőven holnapig maradni is fog. gondolkodtam így. Feltettem a tűzhelyre és kezdtem meklegíteni, közben gyors elmosogattam a tegnapi mosatlant és meg is terítettem mire kész lett a leve is. Az asztalra tettem és kikiabáltam:
-KAJA !!!!
Már ugrottak is az asztalhoz enni. Mikor megint kész voltak eltüntek és álhattam összepakolni:
-már csak két nap és itt hagyom őket, hahaha. mondtam magamnak.
Elmosogattam és kiűltem a jóidőre, elővettem a kis könyvet amit a kastélyból hoztam el és kinyitottam. Így kezdődöt:
-Kedves Naplóm ! és meglepődtem, de nem értettem kié lehet. Gyors leghátra lapoztam és kerestem a nevet. Amikor meglátom, hogy Imotuunak az anyja írta a naplót egyből eltettem és tovább néztem a tengert.

Teljesen unatkoztam és nem volt jó nézni a tengert. Ígyhát felugorva a napágyról kicsit nyújtózkodtam és elindúltam szétnézni a hajón. Felmentem az első emeletre és onnan kinéztem az ablakon. Jobb volt a kilátas, de unalmas mert nem láttál semmit csak a tengert. Megráztam a fejem és tovább mentem. Megtaláltam a bárt és bejebb mentem. A plafonon disco gömb, láttam egy szinpadot és mindenhol csak asztalok székekkel:
-miért üres ez a részleg mért nem buliznak itt az emberek ? kérdeztem hangosan de sajna nem szólt vissza senki. Ígyhát kisétáltam és tovább nézelődtem. Lementem a konyhához és onnan lementem a rakodó térbe. Ott csak csomó tárgy volt odarögzítve a falhoz nehogy elcsúszon és összetörjön. Ahogy tovább mentem hallotam valahonnan egy kis motoszkálást:
-mi folyik itt ? kérdeztem és elindúltam a halk de egyre erősödő hangra. Mikor elmentem két nagy doboz mellett akkor négy megkötözött farkasember volt ott.
-hát ti kik vagytok ? kérdeztem és levettem az egyik szájáról a kendőt.
-üdv én Fregi vagyok, Tzuki-és Gukoi a szüleim, és a lány testvérem Treju. mutatta be a többieket is.
Eloldoztam őket és megkérdeztem tőllük:
-hogy kerültök erre a hajóra és miért voltatok megkötözve ?
-csak azért meg fogjok vagyunk, Japánból raboltak el minket. mondta Fregi.
-de buta vagyok én Balogh Tamás vagyok a balogh klánból . mutatkoztam be nekik.
-segítsek valamiben még nektek ? kérdeztem őket.
-igen segíts lejutatni minket erről a hajóról, de előte kérhetünk ennivalót mert már nem is tudom mikor ettünk utoljára. mondta.
-mindjárt jövök addig rejtőzetek el, egy per pillnat. és elindúltam visszafele.
Mikor feljöttem a rakodótérből egyből befutottam a konyhába és az egyik tányérra tettem palacsintát, majd elindúltam a Fregiékhez, de sajna az egyik matróz észre vett és megkérdezte:
-hová viszed az ennivalót ?
-sehová csak kihoztam nassólni mert éhes vagyok. mondtam neki.
-aham értem. mondta és tovább ment.
Utánna néztem és mentem le a rakodótérbe. Mikor leértem csak suttogtam:
-hol vagytok, hoztam ennivalót. mondtam nekik.
Megrohamoztak és elpusztították még morzsákat is a tányérról, majd megköszönték.
-van valami fegyveretek ? kérdeztem tőllük.
-igen ide tették őket. odament Fregi és levette őket.
Az apjának egy botja volt, a lánytestvérének egy ostor, anyának két kard és két tőr, és Freginek a hosszú haja volt a fegyver, mert abban volt kard-tőr sokasága.
-na akkor kirohanunk és átvesszük a hajót, majd eloldjuk az egyik mellék csónakot és hazamehettek, mit szóltok hozzá ? kérdeztem tőllük.
-tőllünk mehet az akció !! mondták egyszerre.
-akkor munkára. és én is elkészűltem, sajna rájöttem hogy nincs nállam az íjam.
-a francba a kabinomban van a fegyverem. mondtam.
Kirohantunk és mindenki tette a dolgát. Én gyors beszaladtam a kabinomba és felkaptam az íjamat és elindúltam a kapitány felé, de amikor kiértem én hogy segítsek az új barátaimnak addigra mindenkit lefegyvereztek.
-szép munka. kiabáltam oda nekik.
-most már oldjatok kereket menjetek haza. szóltam még oda nekik.
Ők csak intettek és elindúltak a csónakok felé. Futottam a kapitány kabinjához és beakarok menni hozzá, de be volt zárva! észrevettem, hogy valahol léket kapott a hajó:
-el fog sűjjedni a hajó, kapitány jöjjönki !!!!! kiabáltam neki kintről, de nem is hallota.
Elkezdtem rugdosni az ajtót, de semmi nem történt csak annyi, hogy fájt a lábam.
-miből van ez az ajtó ? és akkor elborúlt oldalra a hajó.
-bajban vagyok, mit csináljak ?
Felmásztam az elsőre és kerestem egy csónakot. Mikor találtam addigra betőrt mindenhová a víz és csak csörömpölés hallatszott. Beugrottam a csónakba és már sűllyedni kezdett a hajó.
-franba ez nem lesz jó. kiabáltam.
-ááááhhhhhh !!!!!! becsúszott a csónakom a tengerbe és egy kis viz beis ömlött, de nem volt vészes.
Kinyitottam a szeme és hátra fordúltam. A hajó elsűllyedt teljesen és lenyugodott a tenger is.
-viszlát kapitány, jó volt a hajóján. mondtam és lehajtottam a fejem, hogy tisztelegjek előtte.
-most még lassabban fogok odaérni mint gondoltam. mondtam magamban és széjjel néztem.
A csónakon volt evező, de még életemben nem használtam ilyet. Mikor megpillantottam őket csaj vakartam a fejem. Megfogtam mindkettőt és lapáltoltam mint a bolond, de nem jutottam előrébb.
-hát így nem lesz jó !!! mondtam és csóváltam a fejem
-én harcos vagyok és nem olimpista. és megint megfogtam őket.
Egyszerre lapáltoltam velűk és elindúltam előre. Megörűltem és nem adtam fel, egy-kettő, egy-kettő. mondtam magamnak.
-ha így haladok akkor is két nap, nem baj !!!! mondtam magamnak.
Egy-kettő, egy-kettő és lapátoltam. Kis idő múlva már megemelni se tudtam őket mert elfáradtam csak próbálkoztam vele, de semmi. Elengedtem őket és hátra borúltam:
-nem megy, nem bííííííííírommmmmm és elaludtam.

Reggel felkelek és elindulok a tisztásrór az erdő leg mélyeb pontjáig. Vagy két napig mentem mire megtaláltam a tökéletes helyet hogy itt maradjak pár hétig. Leveszem a hátamrol a hálozsákom meg a sátrat és felálitom a sátrat és elteszem bent a dolgaimat maj megcsinálom a tűzrakohelyet és elmegyek tűzifát keresní. Elindulok az erdöbe ,hogy összeszegyem a fát a tűzhöz. Miközben haladok meglátom ugyanazoka a farkasokat amiket két napja látam. Egy darabig nézem a falkát de aztán megyek tovább ,hogy öszeszegyem a tűzifát.

Még pár nap el telt és már elkezdtem a gyakorlást. Elöször a fegyveremel kezdtem a gyakorlást aközben ,hogy futok a legg gyorsaban és pontosan el kel találnom a célpontot amit ki jelöltem. Ha nem találtam el tökéletesen megint bele kell ,hogy kezdjek. Miután ezzel végeztem elöveszem a coltom és azzal folytatom. Ha azzal is hibázok azali is kezdem elöröl. Ha mindkét fegyverel végeztem utána a közelharcot gyakorlom a törökel és anélkül. És ezt így folytatom míg le nem telt az a pár hét ami hátra volt. Össze szedem a dolgaim és veszem az irányt London felé. Ugydöntök most nem azzal a tempoba megyek vissza ahogy ide jötem hanem gyorsítok. Rohanok ,hogy hamarab vissza érjek a városba.

Felkeltem és még erősebben éreztem a szagot mint valaha. Erre olyan erőre kaptam, hogy csak repűlt a csónakom a tengeren. Délutánra már Franciaország kikötőjében voltam. Kiugrottam a csónakból és elkezdetem futni, de nem volt előttem semmi cél csak futottam előre. Egyszer csak a hátam mögött egy kis autó dudálni kezdett. Én hátrafordúltam és odaléptem az autóhoz:
-jónapot uram, bevinne Párizsba a vasútálomásra ? kérdeztem tőle.
-persze, ugorj föl. mondta én meg fölugorva már mosolyogtam.
2 óra alatt beértünk az álomásra és én leugorva megköszöntem és odaszaladtam a pénztárhoz és kértem egy jegyet Magyarországra. Ideadta és mutatta, hogy fél perc és indúl is. Én bólintottam és felszáltam a vonatra és kerestem helyet. Mikor már találtam leültem és szuszogtam és egyre jobban dobogott a szivem. Elindúltunk és jött megint a kalaúz. Beköszönt és kérte a jegyemet. Én odaadtam neki és miután aláírta és megnézte odébb ált, de visszafutott hozzám és ezt mondta:
-nyugodtan aludhat majd szólok ha már ott vagyunk.
-okés, köszönöm. megköszöntem és megpróbálkoztam elaludni, de nem ment.
-remélem tényleg családtag lesz és nem ellenség, mert akkor bajban leszek, de nem adom fel utolsó véremig harcolni fogok. mondtam és ökölbe szorítottam a kezem és kinéztem az ablakon.
Félúton voltunk Francia és Német között valahol. Majd lassan már fütyült a vonat, hogy engedjenek be minket Német állomásra egy kicsit lassított, de ment tovább és beengedtek. Egy fél percre megált az állomáson és felszáltak azok is akik itt vártak a vonatra majd jött egy fura emberke aki egy jelzőtáblát fogott és azzal mutogatott, hogy mehet tovább. Én egy kicsit megnéztem azt az emberkét és megállípítottam:
-hmmm, ez fura miért mutogat nekünk ? kérdeztem magamba.
Megint elindúltunk és kigurultunk az állomásról:
-na mostmár nem sokára Magyarországon leszek és megtalálom akit keresek, de mivan ha családtag akkor hogy fogom felismerni, na mindegy majd a szaglásom után megyek. mondtam magamnak. Beesteledett már és men láttam semmit az ablakban csak az arcomat. Feláltam és járkálni kezdtem a fülkében. Nem tudtam nyugodni attól a gondolattól, hogy mivan ha ellenség és megakarnak ölni.
-nem fognak megilyeszteni, már föl leszek készülve ilyenre. mondtam és tovább folytattam a járkálást.
Belnyúltam a zsebembe és azt tapasztaltam, hogy nincs több pénzem:
-ajaj, hogy fogok akkor tovább menni és hogy fogunk visszamenni Londonba ? és megvakartam a fejem.
-bajban vagyok és leszünk mert nem fogunk visszamenni. és húztam a számat.
-válalnom kell munkát, hogy összegyűljön a visszaút. és bólintva leültem és elaludtam.
Arra keltem föl, hogy fütyül a vonat, felugorva kinéztem és megláttma, hogy közeledünk Magyarországhoz.
-na végre itt vagyok. mondtam és csak mosolyogtam.
Leültem és lassan begurúltunk a magyar állomásra. Leszáltam és így gondolkodtam:
-minden román és magyar határhoz közeli várost és falut felfogok forgatni. mondtam magamnak és csak futottam.

Bementünk az állomásra és odafutottam a pénzárhoz:
-jónapot szeretnék kérni két jegyet Londonba. mondtam a a fiatal úrnak.
-500 lesz. mondta.
-tessék. odaadtam és elvettem a jegyeket.
Visszamentem a bátyámhoz és odaadtam a jegyét, majd elindúltunk a vonathoz. Felszáltunk és vártuk mikor megyünk. 10 perc elteltével kiindultunk az állomásról és megkérdeztem tőlle:
-szép hely London ?
-hát persze, sok minden megtalálható ott. mondta
-jönn valai elénk ? kérzedtem tölle megint.
-hát ezt nem tudom, de majd kiderűl ha ott leszünk. mondta és kinézett az ablakon.
-okés. mondtam és megigazítottam a kendőmet.

Bementünk az álomásra és a hugom gyorsabb volt mint én odarohanta pénztárhoz és kért két jegyet majd visszajött és ideadta a jegyemet. Felszáltunk a vonatra és megkérdezte:
-szép hely London ?
-igen szép, minden megtalálható ott. mondtam és kinéztem az ablakon.
-valaki jön elénk ? kérdezdte megint.
-hú, ezt nem tudom, majd kiderűl ha már ott leszünk. mondtam
-okés. és megigazította a karján a kendőt.
Lassan elindúltunk és kigurúltunk az állomásról.

Lassan közeeledtünk London városhoz és én bögdösni kezdtem a hugomat:
-hugi kelj ott leszünk nemsokára. mondtam neki.
-ott vagyunk ? kérdezte
-még nem de nemsokára. mondtam és készültem.
Felűlt és megigazította a haját és nyújtózkodott. Akkorát ásított, hogy kétszer belefértem volna a szájába.
-húha, te nagyot ásítasz ám. mondtam neki réműlten.
-tényleg, bocsi. mondta és vakarta a fejét.
-na itt vagyunk száljunk le. mondtam és elindúltam az ajtó felé.
Leszáltunk és ezt mondtam:
-de jó itt lenni újra. és csak ugráltam.
Hugom is leszált és körbenézett.
-ez lenne London ? kérdezte.
-igen, miért ? kérdezterm vissza.
-hát semmi csak még furcsa nekem. mondta és ő is leszált.

Lassan közeeledtünk London városhoz Tamás bátyám bögdösni kezdett:
-hugi kelj ott leszünk nemsokára. mondta nekem
-ott vagyunk ? kérdeztem
-még nem de nemsokára. mondta és készülődött
Felűltem és megigazítottam a hajamat és nyújtózkodtam Akkorát ásítottam, hogy kétszer belefért volna a számba a bátyám
-húha, te nagyot ásítasz ám. mondta neken réműlten.
-tényleg, bocsi. mondtam és vakartam a fejemet.
-na itt vagyunk száljunk le. mondta és elindúltunk az ajtó felé.
Leszáltunk és ezt mondtam:
-de jó itt lenni újra. és csak ugrált.
Én is leszáltam és körbenéztem
-ez lenne London ? kérdeztem
-igen, miért ? kérdezet vissza.
-hát semmi csak még furcsa nekem. mondtam és véglegesen leszáltam a vonatról.