Főváros !!!( Itt a Hellsing a hivatalos vámpírvadászok )!!!

Máté elé egyszer csak egy tőr repült és megszólaltak:
-hé ti ott, mit kerstek ? kérdezték töllünk.
-attól függ, ti mit csináltok. válaszolt vissza nekik.
-Hehe, nézzétek má 2 farkasember és két vámpír.
-és nézd azt a fattyú vámpír lányt fogja a szőrmók kezét.
-igen látom, a másik kettő meg...
-kuss legyen.
-Tamás nyugi. csitított Lia.
-ha akartok valamit gyertek. mondtam nekik.
Máté beleszagolt a levegőbe és mondta utánna:
-ezek voltak.
-tényleg, hát nem rémisztő alakok. és karbatettem kezem.
Máté meg valakivel beszélgetett csak én nem láttam mert elfoglaltak azok a barmok csak annyit láttma, hogy már harcol is:
-hátakkor végetek van. és neki indúltam én is.
Felhúztam az íjjam és tettem bele nyilvesszőt és céloztam vele.
-utolsó kívánság ? kérdeztem tőllük.
Erre csak felnevettek, felálltak és olyan gyorsan előttem termettek, hogy én alig tudtam venni levegőt.
-elszántnak érzed magad farkasember fattyú ? kérdezték tőlem.
-heh, igen és ti most meghalltok. mondtam mekik.
Az íjamat a levegőbe dobva állom vágtam az egyiket, a másikat meg a lábammal térden rúgtam. Összeestek előttem, én hátrébb ugrottam és közben leesett az íjam is a földre.
-mi van fiúk, csak ennyire futja ? kérdeztem heccelve őket és megint támadásba lendűltem.
Még fölse álltak szinte a földről, de én már csépelem őket megint ahol csak érem. Egyszer valahogy nem vettem észre és az egyik egy tőrt vett elő és a lábamba szúrta majd kivette és megint beleszúrta. Felűvöltöttem és ordítva ellőkve magamtól hátrébb bicegtem, majd magamba:
-az aljas, hogy hogy nem vettem észre mire készűl ? kérdeztem megamtól és figyeltem tovább.
A sebem érzett, de nem foglalkoztam vele.

Láttam hogy tamás már harcba bocsájtkozott. De azt is tudtam hogy egyedül nincs sok esélye.
-Te bolond egyedül semmit nem érsz Lia Hanaku segítsetek neki és ne csak tátsátok a szátok ott!!!
Majd istván kihasználta az alkalmat és támadott. Nem tudtam kivédeni így a kardja a vállamba csapódott. A vér szagtól elborúlt az agyam és fegyver nélkül támadtam Istvánra. Megfogtam és eldobtam és rohantam utánna. Mikor utol értem amilyen erősen csak tudtam mellkasba rugtam. Istvánnak sikerült felállni és elkapta a vállaimat és nekitolt a falna. Én is egykézzel elkaptam és ahogy tudtam a falnak vágtam. Már a sebem kezdett begyógyulni mikor István egy tőrt vett elő és a hasamba szúrta. Én kivettem a tört és lenyaltam rólla a vért.
-Kár volt ezt csinálnod istván.
A tört István nyakába dobtam aki ettől hátra borult. Én azt hittem hogy halot de nem volt az. Már sétáltam Tamáséknak segíteni mikor István egy bottal tarkon vágott. Elbotoltam így de felálltam és elkezdtem ütni vágni Istvánt ahogy tdutam.

-nem kell segítség !!! amíg van bennem erő és vér addig harcolok és senki ne avatkozzon közbe, ez a kettő csak az enyém. és nekikrontottam megint.
Sikerűlt megint jól orbacsapnom az egyiket és elredtt az óravére, erre én:
-ejnye, sajnálom most ez gépzsír vagy vér ami folyik belőled ? kérdezem tölle.
-te nyomorúlt. mondja ő.
-gyere, játszunk csak. mondom neki és röhögök.
Támad és ököllel hárítok és belevágom a falba ami közvetlen melletem van, majd kiráncigálom és térddel megrugom a gyomrát majd elvágom a másikhoz.
-nesze, enyit ér a társad, te mennyit tudsz ? kérdezem gúnyolódva.
-majd rögtön meglátod. válaszol eltűnik és hirtelen a semmiből úgy megütötte a hasamat, hogy én beleszáltam a falba és vért köptem mikor kiestem a földre.
-csak ennyi, őszinte leszek hozzád barátom most olyan szinten vagyok ahol ennyi nekem nem árthat és most neked annyilesz. és négykézlábból indúlva olyan gyorsan futottam felé, hogy alig vette észre hol is vagyok igazán és amikor már elég közelvoltam hozzá akkor elővettem a két tőrömet és hirtelen négy ponton megszúrva elütöttem magamtól majd folytattam tovább a szúrkálást. Megint négy ponton megszúrtam és végűl levágtam a fejét. Leáltam, néztem ahogy folyik belőle a vér és odaszóltam a haverjának:
-nézd ilyen sorsod lesz neked is amiért kikezdtetek a balogh klánnal. és felkacagtam, de olyan pokolian ahogymég sohase és vártam mit reagál rá.

Mikor István felkapott elkezdett nekem dumálni.
-Rékádnak már vége és most követed.
Hirtelen olyan erő kerített a hatalmába mintha nem lenne ellenfelem.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
Felkaptam sitvánt és a fallhozvágtam amin átrepült mint a kés a papíron. Már rohantam felé mint egy idegbeteg mikor istván a kardját megtalálta. Átakarta szúrni a mellkasom de én ellöktem a pengét és gyomron vágtam. István szájból egy nagy véres nyál ömlött ki.
-Hehe Máté sokat tudsz de gyenge vagy.
-Mi?
Ekkor István felkapott és elkezdett pörgetni és ahogy elengedett egy villanykarónak ütköztem ami rám borult. István újra támadot de én nem engedtem neki és rögtön elkezdtem ütni a fejét ami már tiszta zöld foltos volt. Hirtelen megütötem és észre vettem a kardom. Rögtön felvettem és István felé hajítottam a kardját.
-Nézd kivel van dolgod fatyú.
Már István állt mikor támadni kezdtem. Kis hilyán sikerült e fejemet levágnia de én gyorsabb voltam és elugrottam. Majd a karjait levágtam és a lábát eltörtem. Mikor már csak térdelt fel kiabáltam és a fejét levágtam.
-Zihálva összerogytam és elengedtem a kardom balszerencsémre mert egy másik vámpír termet rajtam. Az elkezdett karmolni mint egy macska.
-Álljál már le.
Lelöktem magamról és egy fával átszúrtam a szívét.

Kacagok tovább és hirtelen egy tőr állt a vállamba:
-te szemét, utolsó húzásod volt. mérgesen odaszólok neki és kihúzom a vállamból majd eldobom.
-valamit megkérdezhetek, hogy szórakoztál el a fivéreimmel amíg még életben voltak ? még gonoszabbúl krdezem.
-letéptem a fejüket és a karjukat, majd a tőreimmel levágtam eggyesével a lábukat és karjakat hahaha. mondta kacagva.
-akkor te is ilyen sorsod lesz. mondtam neki és elindúltam felé, de Lia szimplán fejbelőtte és szonnal szörnyethalt a fattyú és hozzám beszélt:
-Tamás, elég lesz nyugodj le.
-ááááááááhhhhhhh !!!!! nem fogok és elkezdtem verni a falat majd kikaptam egy fát és azzal betörtem egy üzletbe. Visszafutottam az íjamért, de Lia rámparancsolt:
-itt maradsz vagy különben......
-vagy különben...... mi lesz lelősz engemet is vagy mi ? kérdeztem vissza és a szemébe néztem.
-nem, csak kábítót kapsz. mondta
-akkor kapj el !!! és futva mondtam neki majd eltüntem csak felkacagtam megint.

Mikor Tamásékhoz fordultam láttam hogy dührohamot kapott. Rögtön futni kezdtem felé de ő is elkezdett futni majd tovább nevetett.
-Tamás állj meg!
-Miért?
-Mert ez nem te vagy.
-De én vagyok.
Tudtam merre fut és megprobáltam elé vágni. Sikerült de amilyen nagy lendülettel jött fellököt és ő is felborult. Majd felálltunk és megint futni akart de én elkaptam és a földhöz vágtam.
-Nem itt maradsz és lenyugszol.
De Tamás nem nyugodott és a törét hozzám vágta. A tör az oldalamba állt. Idegemben egy fatuskot felkaptam és azzal egy nagyot vágtam Tamás tarkojára. Majd felkaptam és vissza mentem liához és hanakuhoz.
-Na akkor menjünk.
Majd mentünk a kastélyba és Tamást bevíttem a szóbájába és egy katonát megkértem hogy őrködjön és ha baj van szóljon.

Engem nem engedtek harcolni ezért az egészet csak néztem. Leültem a közelben lévö padra és onan néztem mikor véget ért az egész Tamás teljesen bedühödöt és Máté álitota le. Máté lehgozta a tetöröl Tamást és mondta menyünk de én inkáb maradtam ,hogy még körülnézek mert valami furcsát éreztem és elindultam a városba mendenhol körülnézni. - Sziasztok vigyétek vissza Tamást én még maradok. - és mentem is.

Mikor a városba értem észre vetem Hanakut de nem szoltam neki és inkább kieresztetem az erömböl egy kicsit hogy észre vegye hogy itt vagyok. És közben mosolyogtam és azt néztem hogy kik a többiek.

Hirtelen megéreztem Thunder erejét és elkeztem ara meni ahonan éreztem azt hirtelen megláttam a falnak támaszkodot és mosolygot.
- Helló!
- Szeva.
- Mere voltál ideáig? - kérdezem Thundert.

Lötem az S3malchezenel......mivel vámpír vagyok ezüstkészletet nemhasználhatoka szokásos golyók maradtak de azis elégnek bizonyult.....Mentem tamás mögöt vála felet lövöldöztem át haláli pontoságal...3golyó 1hallot...tár csere majd folytatodot a lövöldözés mikor tamást kisértük vissza a kastélyba aki megvolt törve.... de a büszkesége megmaradt látam amesteremet is és hanakut amint beszélgetnek......És éreztem Anderson jelenlétét is.
-Tamás Semi gond végűk elpusztultak nyugalom...az apámat is igy vesztetem el még 8évesen.......anyámat emg korában*feltárok a multamból pár szomorú emléket..*
kÖZBEN haladunk vissza a kastélyba....

-Küldetésem volt amit nem mondthatam el mivel titkos volt.Mondtam Hanakunak.
-És veled mívan Hanaku, mit keresel itt és mesély mitörtént amig nem voltam itt.
És közben sétáltunk vissza a kastélyba.

- Semi különös sem történt csak a szokásos.
- Mégis mi az a szokásos? - kérdezet rá Thunder.
- Csak majdnem megöltek meg egy kis fajirtás és enyi. - mondom válamat huzva.
Mondom Thundernek - Menyünk körülnézni a városba. - és azzal elindultunk.

Körbenézünk a városban Thunderel ,hogy van e valami közben kérdezketem ,hogy milyen volt a küldetése. Mikor már vagy két órája sétáltunk a városban visszafordultunk és mentünk a kastélyba. Az északa atol a kis incidenstöl eltekintva elég csendesen telt le.

Beérve a városba egyből kersgélni kezdtem és szimatolni. Levettem a hátamról az íjat és céloztam óvatosan megvártam minden szélmozgát és csak utánna lőttem el a nyílvesszőt. 2 km után átvitt egy fát és a fogadó oldalába beleált. Felnevettem:
-haha, célozni se tudok. mondtam magamnak majd elindúltam a nyílvesszőmért.

A nyílvesszős utam a város utcáin rémisztő dolgokat láttam. Zsebtolvajokat, tolvajokat, csempészeket, rablókat akik nem féltek senkitől és semmitől csak tették a dolgukat. Csóváltam fejem és hangosan gondolkodtam:
-ezek az igazi állatok és nem mi. mentem tovább.
Befordúltam egy utcába indúltam volna mikor elöttem kettő hátam mögött kettő utonálló megjelent:
-add ide amid csak van vagy klönben !!!!
-vagy különben mi lesz ? kérdeztem vissza.
-hát, megölünk. mondták és nevettek.
-akkor gyertek és kostoljatok meg. és karbatettem a kezem majd vártam.
Támadot az egyik, de tudott hozzámérni mert az egyik lábammal lefogtam és hozzászóltam:
-nincs esélyed. és a másik lábammal képen nyomtam majd ráléptem a nyakára és kitekertem neki. Egyből szörnyet halt majd megint felnéztem:
-következő ? kérdeztem töllük.
-majd én !! és már támadott is.
Két kardjával csak hadonászot mikor megvágot és kibuktatott.
-na ilyenkor már nem vagy nagylegény mi ? kérdezte tölem.
-majd meglátod milyen kemény is vagyok. összefogtam a lábait és lehúztam a földre és megvágtam a lábát majd felkeltem.
-hozzámképes puhányok vagytok. és felugrottam a tetőre és futottam.

Lassan pirkadt és tudtam, hogy akik üldöznek azok vámpír fattyak lehetnek. Futás közben így gondolkodtam:
-amíg nincs ereje a napnak bajban vagyok, erősek, de nem futamodok meg. ezzel megálltam és szemebfordúltam velük:
-jó nincs fogócska, jöjön ah arc. mondtam nekik.
-most véged te korcs. és kezdett volna lecsapni, de én elugrottam onnan még időben.
-haha ennyi a tudományod még anyám is gyorsabb nállad !!! elkezdtem cukkolni, de közben figyeltem a napot. Már majdnem fentvolt és már kezdtem érezni az erejét is.
-még egy gyors támadás és végetek. mondtam nekik.
-igazán, hát gyere. mondták egyszere.
Megfordúltam és teljesen világított a nap, majd hátra szóltam nekik:
-tudjátok mijen hatalmas erőm van !!! kérdeztem töllük.
-nem, mijen ?
-hát ilyen. és eldőltem.
-áááááááhhhhh !!! égek elégek és ezt kihasználva eldobtam a két tőrömet majd lőttem az íjammal is. Mindhárom elporolt én meg nyugodtan felkeltem és beleszippantottam a levegőbe:
-jó napom lezs, az már tuti.

Teljesen felkelt a nap én meg nyugottan leugrottam a tetőről és fütyörészve mentem tovább a nyílvesszőmért. Ahogy megyek látok egy gyerek sereget éppen iskolába mennek közben beszélgetnek. Közelebb érek hozzájuk felnéznek rám és megriadnak:
-ez a fickó akit láttam egyszer az éjjel rombolni és harcolni. mondja a gyerek.
-én akkor védtem a város a fattyaktól akik azért jönnek be, hogy egyenek és romboljanak. mondom neki.
-fusatok ez veszélyes. kiabált és elfutottak.
-hmmm, ennyire veszélyes lennék ? kérdezem magamtól és tovább indulok.
Ahogy így gondolkodok egyszercsak felbotlok és pofával a földbe landolok. Felkelve szitkozódok:
-jobban is figyelhetnél hová teszed ki azt a görbe lábadat nemtudni mikor botlik bele valaki és töri ki a nyakát, te eszement paraszt. és belerugok a lábába.
Felkel a tag aki magasabb volt nálam és kihúza magát előttem majd rámnéz dühösen:
-görbe lábam lenne te kis féreg ? kérdezte töllem.
-igen !!! visszafoghatnád magad. mondom neki mikor felnézek rá.
-gyere játszuk le és azután eldől ki az erősebb. mondja nekem.
-okés, bunyózni akarsz, állok elébe !! és már támadok is.
A tag csak meglendítette a kezét én meg úgy vittem át a falat mint kés a papírt majd a következőbe belecsapódva gondolkodtam:
-lehet, hogy rossz emberbe kötöttem bele ? és kivergődve a falból megráztam magam majd odaszóltam neki:
-nem rossz, de csak ennyit tudsz ? és köptem egy kisebb vért a falra majd megtöröltem a számat.
-ne akard hogy összeroppancsalak kisember. mondta nekem.
-ezzel csak tudod, hogy mi a probléma ? nem vagyok ember henem farkasember vagyok. és felüvöltötem majd elindúltam felé.
Mikor már a közelében voltam egy pillanatra eltüntem majd fentről ököllel a olyat csaptam a fejére, hogy megtántorodott és elvágódott a földön:
-ezt megkaptad. mondtam és leérkeztem a földre én is, de figyeltem minden mozdulatát.
Felkelt és csak röhögött rám, majd leporolta magát. Majd támadásba lendűlt közben ezt üvöltötte:
-végre egy méltó ellenfél. és megint pofán vágott én meg repűltem megint a falon át egy másik falba.
Kimásztam megint és odarohanva egy fához gyökerestűl kitéptem és azzal kezdtem döngölni, de nem sok sikerrel mert kettétörte mikor elkapta. Nagy hatalmas por keletkezett köröttünk mikor egymásnak estünk. Majd valahogy elkapta a lábaimat és elkezdett beleverni a földbe hol jobbról hol balról, majd eldobott és megint folytatta kis akcióját. Én már véreztem mindenhol és egyszer csak bedühödtem és kinőttek a karmaim. Khúztam a kezei közűl az egyik kezemet és a szeménél végighúztam a kezemet őmeg eldobott magától és fájlalta a szemét. Addig amíg fájlalta én akcióba lendűltem. Felugrottam a hátára és hátrahúzva a kezeit kitéptem majd a sebet elkezdtem tiszta erőből szívni. Ő felordított a fájdalomtól, majd fejjel nekiment a falnak és leestem rólla. Lábával elkezdett rugdosni mindenhol és jobban elkezdtem vérezni, de nem érdekelt csak az járt a fejembe hogy lehet nem fogom soha többé látni Mátét, Imotuut, Takamarut , Liát és a többieket. Valahogy elkaptam a lábát amivel rugdosott és azt is megvágtam majd feltápászkódtam. Mindenhonnan csak ömlött a vérem. Az egyik szememmel már nem láttam, lábaimat nem éreztem, bal karomat csak fájlaltam, hasam kék-zöld foltos, arcom feldagadva, de nem érdekelt már ez sem. A tag megtántorodott, de akkor sem adta föl és támadott. Remegett a lábam összeakartam csuklani ájulás kergetett már, de mégis valahogy előkaptam a tőreimet és céloztam a fejére. Egyiket eldobtam, de nem talált és már majdnem a közelemben volt. Megtürültem a szememet és jobban koncentráltam, de minden homályos volt és alig láttam már. A közelenben volt, elrugaszkodott és a térdéval odaszorított a falhoz és a fejével meg lefejelt. Akkor én csak ordítottam, mert fájt mindenhol, de a tagot nem érdekelte és csak jobban szorított a falhoz és fejelgetett. A kezem amelyikben az utolsó tőrömet szorítottam már nem éreztem és felnéztem a tagra és a véres számból még kinyögtem neki:
-n...e....m fog fogom ha...gyni, h....ogy le...legyőzzz !!!! szembeköptem vérrel és ráléptem a lábára.
-te nyomorúlt, ebből már nem fogsz élve kimászni, most meghallsz !!!! mondta nekem.
-t..té...tévedsz ba...bará..barátom. mondtam valahogy neki. és lehajtottam a fejem.
-neked már annyi, és elengedett a lábával. Előre estem bele a poros földbe és folyt a vérem.
Felnevetett és kezdett hátrálni, de én utánna szóltam:
-h..hova m....mész ? és a hátamra fordúltam.
Megfordúlt és mondta.
-te még élsz, na nem sokáig. és nekem rontott.
Én felkaptam a tőrömet ami a hátam mögött volt és fejbe dobtam. Dobott egy hátast és elvágódott a földön. Elkezdtem mászni felé és amikor már ott voltam mellete elharaptam a nyakiütőereit és rögtön elvérzet.
-ezt hajszálhíjján túléltem. mondtam magamnak és elájúltam.

-Nincsen szeny a nap allat.....*bemek egy romos épületbe ami több mitn 60éves kis banzájt csapok az ott bujo vámpirok közöt akik anap elől bujnak*
-isten gyermekei rég elveszetek de az isten keze által megtisztulás vár rájuk..*hirdetem az igét kardokal akezemben*
megszolal aVámpír
-KI a halál vagy te???Szzzzz*sziszen és több tucat vámpír ugrik elő a sarkokbola sötét szobában*
-Én isten földi hírnöke vagyok aki kárhozatba taszitja a rendelenes teremtményeket melyek isten müvének csufolását célozták meg........ÉS te is a pokolra jutsz*morcos arcal vágom felé*
"*KI kardot fog kard által vész el de ami által elvész az megtisztitja korcs ocsmány lelkét
ÁMEN...
-MEGÖLNI!!!*rám ugrik 11 vámpír akiket viszonylag hamar levágok sikitanak nyögnek jajgatnak tekercseket fájlalnak kardok apritáják öket*
-És most te következel.......ISTEN Itélkezék feleted!!ÁMEN!!*halál komolyan mondom*
-Ne egy pap jézus ur isten egy paaaap!!!!!!*megrémült a srác*
-én nem csak egy pap vagyok*fejét szegem a vámpirnak*akit félváról vehetsz.....te krocs*holteste elporlad hátrahagyok egy szent keresztet a tetemén..és tovább állók*
-Béke poraitokra....*vetek viszafelé egy keresztet*

Mikor a központba értem megtaláltam tamást de 15 vámpír ácsorgott mellete fegyverzetben.
-Takarodjatok!!
Majd a shotimmal egy vámpírt kijukastok. Majd elindűltak felém és még gyors 2 vámpírt öltem meg majd a shotimat elraktam és a kardommal rohantam feléjük. Az egyik vámpír azt hitte hogy egy kokányolt szar karddal az én kardommat kettészelheti de fordítva volt. Sikerült annak a fejét vennem. Majd még 4 jöt. Elő vettem a coltom is és ahogy egyet vágtam lőttem is mellé. Sikerült így azt a négyet legyőzni. A többi 10 vámpír is rohant de inkább a shotimmal elintéztem 8-at. Mikor töltötem volna a shotit közben támadott a 2 dög. Gyorsan eldobtam a fegyverem és a kezemmel áttdöftem a szívüket.
-Rohadt chippes vámpírok azt hiszik erősek.
Majd megláttam tamást eszméletlenül. Elkezdtem rázni és szóligattam. Nem mozdúlt majd irtó nagy pofonokat adtam neki hátha magához tér. A 2. csapásom útán fel kellt.
-Minden jó?

Máté felpofozott és megkérdezte tőllem:
-minden jó ?
-persze, csak megöltem az a tagot aki itt fekszik melletem. mondtam neki és széjjelnéztem.
-hé itt mi történt, ezt te csináltad ? kérdeztem vissza.
-igen. mondta nekem.
-hányan voltak összesen ? kiváncsiságból megkérdeztem.
-15-en és vámpírok. mondta.
-az klafa. és megint elájúltam a sok vér veszteségtől.

Átvágok a városon ,hogy megnézem mi a helyzet semi különös csak a dolgukat végzö emberek rohangálana ösz vissza. Nem velük akartam foglalkozni hanem azal ,hogy van-e köztük vámpír vagy valami más. Nem látam semit és ugy döntötem ,hogy keresek egy elhagyatot környéket és ott töltöm azt a pár hetet amit elterveztem. De sehol sem találtam elég nyugis helyet ezért ugy döntötem ,hogy egy eidöre még a várost is el hagyom. Kiérek a városból és veszem az irányt a hegyek felé. -{Jó lesz ez a csend ami majd körbe vesz.}-mondom magamban. De sajnálom ,hogy senkitöl sem köszöntem el. De most nem történhet az ,hogy valaki követ mert ezt egyedül kell végigcsinálnom. És hátatforditok a városnak és már el is mentem.

Tamást felkaptam és futni kezdtem a kastély felé. Egyszer csak egy farkasember ugrott elém és megkarmolt. Én leraktam Tamást majd elkezdett izzani a szemem vörösen.
-Nem tudod mit tetél.
Elővettem a kardom és ketté szeltem és felkaptam Tamást és meg sem álltam a kastélyig ahol sajátos infuzióra kötötem a szóbájába.

Nagyban mászkáltam a városban és betértem egy boltba. Vettem egy kis kaját magamnak.
-Uram ez egy heti étel?
-Nem ez egy étkezésre elég de ha jól tudom ez az én dolgom.
-Bocsásson meg.
-Semmi gond. Viszlát.
Kiléptem az ajtón és leültem egy padra falatozni és Rékán járt az eszem.

Mikor kiszálltunk a hajóból elindultunk a központba. Már az embereim is szerettek volna kimozdulni a levegőre. Mikor már beértünk egy ismerős szagot éreztem.
-Ez Máté.
-Máté?
-Igen ő.
Elindultunk rohanva megkeresni merre van. Hamar meg is találtunk.
-Szia édesem.
-Szerelmem tényleg te vagy az?
-Igen édes. Úgy hiányoztál nekem.
-Te is nekem.
Megcsókoltuk egymást és Máté elmondta hogy mi történt. Majd elmentünk a kastélyba ahol egy Fura nőhöz vitt minket és elmondta hogy mi a családja vagyunk ezért maradhatunk vele. Én Máté szobájában kaptam szállást.

Mikor beértem a központab egy emberke félrehívot.
-Na akkor tudni akarod?
-Persze.
Ekkor egy vámpír ugrott elő 20 társával.
-Na mi lennénk azok.
-Azt hitétek hogy nem számoltam ezzel a lehetőséggel?
Majd elővettem a kardom és rögtön rohantam. Ők meglepetten álltak mert nem számítotak egy ilyen hirtelen támadásra. Az egyiknek levágtam a fejét mire a többi észbe kapot. Már a fő vámpír is támadot. Csak nem számítottam hogy milyen erősek. Sikerült is engem elvágniuk egy házig amibe beszáltam. mikor kikecsmeregtem észre vettem egy furcsa szagot még.
-Nem vagytok egyedül?
-Mi azt hittük ez te vagy.
Majd 10 ninja ugrott elő.
-Uram megtaláltunk szerencsére életben.
-Kik vagytok?
-Mi a klánod utolsó maradéka vámpír kiadásban és csak a parancsodra várunk.
-A benga az enyém.
Majd rohanni kezdtem az ellenfelem felé. A dühöm újra felment és egy vágással kettészeltem a támadom és a kardját. Majd mikor legyőztük az ellenfeleket mentünk a kastélyba.