Glächer Ursula

NÉV: Glächer Ursula;
SZÜLETÉSI ÉV: 1901.06.24;
KOR: 107 éves;
NEM: nő;
MAGASSÁG: 171 cm magas;
KINÉZET: hosszú fekete haj, szemüveget visel;
JELLEME: agresszív, makacs, megpróbál a jóra törekedni;
OLDALA: emberek mellett küzd, de szeret a saját útján maradni;
VÁMPÍR ERŐSZINT: C szint;
FEGYVER:
• Egy kisebb gépfegyver;
• Egy darab rövid kard;

ELŐTÖRTÉNET:

GYERMEK KORA:
1907-ben született Németországban egy kicsiny paraszt család első szülött lányaként. Kicsiként nem nagyon gondolt a jövőre, de gyermekként már érezte, hogy a világ nem túl jó irányba halad.
Ez 1911-ben be is következett, mert mindössze négy évesen kellet a háborúban élnie. Édesapját behívták katonának, így egyedül maradt az anyjával. A háború végére a háború végére már árva lett: anyját megölte egy betegség, apját meg a világháború kebelezte magába.
10 évesen bekerült egy árvaházba, ahol rettenetesen érezte magát. Nem volt vele senki jó ember, csak a bántásokat és szidalmazásokat érezte.
Az otthonban közel hét évet töltött, majd megszökött. Megszökött Franciaországba, ahol Párizsban próbált megélni. Ez nem ment olyan könnyen, mint hitte, ráadásul a nyelvet se beszélte, viszont élni akart, talán túlságosan
is……………………………

ÁTVÁLTOZÁS:
1924-et írtak. Egy elég hideg téli este. Usrsula megpróbál életben maradni az utcán a téli hidegben. Egy férfi jön felé és jól irányzottan elkapja a karját, aki azonnal neki nyomja a falhoz. A lány megijed, nem tudja mire vélje ezt a támadást. A férfi meglepően az anya nyelvén szól hozzá:
- Ilyen fiatal és mégis az utcán kell megkoldulnia a kenyérre valót.
- Mit akar tőlem uram? Nincs pénzem, ha ezt akarja!
- Pénz nekem nem kell tőled!- a férfi kalapot hordott, ami alol a sötétben nem látszott az arca. Mikor felnézett a lány összerezzent: vérvörös szemei voltak. Sikításra akarta nyitni a száját, de nem fért ki hang a torkán. Sőt már a félelmét is kezdte elveszíteni, ahogy a szemeibe nézett.
Ekkor jött a második meglepetés: egy hölgy jelent meg az ember háta mögött és valamit a hátához nyomott az úrnak:
- Azt hiszed ma te fogsz vadászni, ha így hiszed nagyon is tévedsz.
- Mi keresel itt?
. Múltkor is beleköptél a levesembe, most én ugyanazt teszem, de te ma meg is halsz.- felnevetett a kalapos úr
- Hogy megölsz, két száz éve is ezt mondtad, akkor sem lett igazad- Ursula ezen egy kicsit meglepődött:
- Két száz éve, az meg, hogy lehet?- rá se hederítettek.
- Viszont, akkor nem volt ilyen hasznos tárgyam- a kezét átrakta szívéhez- pisztoly ezüst golyóval.
-Tessék……….?!- már nem volt ideje, mert azonnal lelötte az idegent. Minden vérrel lett beborítva.
A lány ijedten kuporgott a hideg földön. Viszont mikor látta, hogy a hölgy szó nélkül el akar menni felállt:
- Kérem, hölgyem! Válaszoljon egy kérdésre, mi történt itt előbb?- a hölgy megállt, kivett egy cigaretta szállat és rágyújtott:
- Menj haza, fürödj meg, és halj meg boldogan!
- Nem értem az egészet!- megragadta a vállát, hogy megforduljon. A megmentőnek viszont ugyanolyan vérvörös szeme volt, mint aki megtámadta. Kivette a cigarettát a szájából:
- Nekem nincs senkim az égvilágon, egyedül élek már jó ideje. De meghalni nem akarok, hogy lehet az, hogy ismerte azt az urat már kétszáz éve.
- Hallottál már a vámpírokról?
- Persze, jó pofa rémmese.
- És ha nem az, és neked is megadatik az, hogy azzá válj. Örök életet adnék neked és befogadnálak, de…………- felemelte az úját- meg kell ölnöd érte embereket és tartanod kell a fénytől. Segíts nekem megölni a fajtámat. – teljesen átremegett a teste, belőle is vámpír lehetet és ölhette volna a saját fajtáját. De az örök életért mindent megadott volna és azért, hogy valahova tatozik.
- Elfogadom.- a nő ovatóssan megfogta kezét és átkarolta. A fogait mélyen a lányba mélyesztette.

NAPJAINK:
A hölggyel a második világháború utánig maradt, majd úgy döntött, hogy a saját útjára tér át: átment hát Angliába, ahol a Hellsing szervezet tevékenykedett. Gyűlölte a vallást és a csoportosulást is megutált az évek folyamán.
Gyakran hívják, hogy segítsen legyőzni néhány kellemetlen vámpírt, de alapvetően egyedül munkálkodik.