Magyarország

Nos itt van Magyarország. Sok vámpír és farkasember szülő helye. (bátorkodtam megcsinálni hogy könyebb dolgotok legyen)

Nagynehezen megtaláltam a Román-Magyar határt és átléptem rajta:
-na most már itt vagyok márcsak megkéne találni a bátjámat és vele élni. mondtam magamnak és tovább mentem.
Betértem egy kis faluba ami nem volt meszse a határtól. Mikor lépkedtem mindenki alaposan megnézett, de nem értettem miért, csak válat vontam és benyitottam egy fogadóba.
-üdvözletem, szeretnék kérni egy szobát három napra. mondtam a fogadósnak a pultnál.
Ő megfordúlt és mondta:
-üdvözletem kisaszony, három napra 1500 ft lesz. mondta és tartotta markát.
Odaadtam és elmagyarázta merre találom a szobámat. Én felmentem az emeletre és ott balra a második szoba volt az enyém. Kinyitottam az ajtótt és egyből az ágyhoz mentem. Ledobtam magamat és gondolkoztam:
-vajon megtalálom a fivéremet és fel is ismerem majd ? és megint felültem az ágyon.
-baszus nem is tudom mit visel és hogy szokott viselkedni, de majd a szagáról felismerem mert jó a szaglásom. nyugtattam magam.

Beérkeztünk a Budapesti állomásra és azonnal leszáltam és egyből futottam ki a utcára. Mindenfele csak kocsik, villamosok, és mindenféle jármű közlekedett, de engem nem érdekelt csak futottam kifelé a városból. Mikor kiértem a városból egy kicsit megáltam a táblánál pihenni és ekkor jött egy autós, felkeltem és stoppoltam. Megált és megkérdezte:
-merre tart ifjú ?
-a határhoz, vagyis a magyar-román határmenti falukhoz. mondtam
-az még messzevan innen ? mondta.
-tudom, de nincs pénzem buszra ezért indúltam el gyalog. válaszoltam vissza.
-akkor pattan föl elviszlek. mondta
-köszönöm. és beugrottam mellé.
Ő rátaposott a gázra és elindúltunk. Sok városból és faluból kiérve nagynehezen elértük estére a román-magyar határ menti falukat. Bementünk Battonyára és ott kitett. Megköszöntem és megint megéreztem a szagot.:
-valahol itt van. mondtam és elindúltam.

Másnap este fele megéreztem fivérem szagát és feültem az ágyamon:
-itt van valamerre !!! mondtam és felkapva a kardjaimat kimentem a fogadóból.
Szagláztam és keresgéltem. Elindúltam jobbra és keresgéltem, de sajna belémkötöttek néhányan:
-aranyom, mit csinálsz erre ? kérdezték tőlem.
-mi közötök hozzá ? kérdeztem vissza.
-hát mi ha nem tudnád zsebtolvajok és banditák vagyunk. modták.
-akkor engedjetek el és tovább mennék. mondtam nekik.
-az nem lehetséges mert idekéne adnod minden értékes dolgodat aranyom. mondta a banditák vezetője.
-hadmondjam el nektek, hogy nincs semmi értékes dolgom. mondtam neki.
-akkor mik azok a dolgok a hátadon ? kérdezett vissza.
-azok a kardjaim és nem eladóak. mondtam vissza.
-tényleg, hát akkor erőszakkal vesszük el tölled. mondta és előre küldött két emberét.
-hát akkor gyertek és vegyétek el tőllem. válaszoltam nekik.
Támadtak, de én gyorsabb voltam naluk és három helyen megérintve őket azonnal felrobbantak és egy kicsit odébb töllem a földön voltak holtan:
-na elengedtek vagy megöljelek titeket is ? kérdeztem a főnöküktől.
-nem engedünk sehová se. kiabált rám idegesen.
-hát jó, de én figyelmeztetelek. mondtam neki.
Megint kettő támadott, hagytam magam négy ütésig, de közben előhívtam két kék szinű átlátszó farkast és gondolatban ráuszítottam őket az ellenségeimre. Azonnal széttépték őket majd odaálva hozzám csak vicsorogtak. Én letürültem a számról a vért és hozzájuk szóltam:
-utolsó esély, engedjetek el és meghagyom romorúlt életeket.
-te.... te....te ki vagy ? kérdezték dadogva.
-hmmm, hogy én kivagyok, én egy farkasember vagyok a balogh klánból. válaszoltam nekik röhögve.
-akk......akkkor menj békénhagyunk. válaszoltak és elfutottak.

Meéreztem a friss vér szagát is és mégjobban szedtem a lábamat. Gyors reakcióra felugrottam az egyik ház tetőre és úgy folytattam az utamat. Egyszer csak annyira megcsapott a vér szaga, hogy megáltam és ott megpillantottasm egy lányt és néhány vámpír fattyút akik belékötöttek a lányba, de a lány elintézett félkézzel kettőt, majd megint kettőt. Erre megijedtek és megkérdezték tőlle kicsoda is:
-egy farkasember vagyok a balogh klánból. válaszolt a lányt és a vámpírok elengedték.
-na végre megvagy. mondtam és leugrottam hozzá.

Leugrott hozzám egy különös fiú és ezt mondta nekem:
-végre megvagy !!
Én ránéztem és megkérdeztem tölle:
-ki a fene vagy ? és előhúztam megint a kardjaimat.
-nyugi én is a klánodból való vagyok, én vagyok balogh tamás aki néhány emberével megmaradt a harcban a völgynél. mondta és várakozott.
-te,te vagy a bátjám ? kérdeztem tölle.
-szerintem igen, csak eddig nem tudtam róllad ! mondta és közelebb jött.
-én se tudtam róllad ezért jöttem el ilyen messzire. mondtam neki és a hátamra dobva a kardjaimat a nyakába ugrottam.
-végre megvagy édes bátyám. mondtam neki és csak öleltem és öleltem.
-és is örülök. mondta és jobban ölelt.
-van valamennyi pénzed, hogy elmenjünk Nagy-Britaniába ? kérdezte töllem.
-ő igen, van még 3000-rem az elég lesz ? kérdeztem a bátyámtól.
-nagyon is, pakolj össze és menjünk. mondta
Gyors visszafutottam a hotelba és mondtam a portásnak:
-viszlát most megyek tovább. és visszasiettem Tamáshoz.
-mehetünk, és pontosan hová is megyünk ?
-Londonba és ott egy kastélyba a többiekhez. válaszolt.
-milyen többiekhez ?
-Takamaruhoz, Mátéhoz, Imotuuhoz, Liához. mondta
-és ezek kik ?
-a barátaim: Takamaruék Liával együtt vámpírok és Imotuu az a fajtársunk mert ő is farkasember.
-lehet bízni bennük ?
-igen !!!
Közben kiértünk a vasútállomásra. Odamentünk a pénztárhoz és kértem két jegyet és megkérdeztem hogy mikor megy a vonat. A kisasszony elmondta, hogy nem sokára a 3.-ik vágányról. Ideadta a jegyeket mi felszáltunk a vonatra és el is indúltunk.
-sokáig fogunk vonatozni ? kérdeztem tölle.
-igen Franciaországig, most aludj majd fölkeltelek. mondta és kinézett az ablakon.
Én becsuktam a szeme és egyből elkapott az álom.

Leugorva majdnem nekem rontott, de én elmondtam neki, hogy én is a klánjából való vagyok mert én vagyok Balogh Tamás aki néhány emberével megmaradt a harcban a völgynél. Ö eltette a kardjait és rámugrott és ezt hajtogatta:
-te vagy a bátyám !!!
Majd mondtam neki, hogy pakoljon össze és menjünk és azt is megkérdeztem ,hogy van-e valamennyi pénze. Ö csak bólogatott és kérdezősködött mindenről. Hova megyünk, kik a barátaim és lehet-e bennük bízni. Én elmondtam neki, hogy lehet mert van három vámpír és egy farkas kölyök akikben lehet. Majd visszafutott a hotelba és elköszönt és utánna gyors visszafutott. Kimentünk a vasútállomásra és kértem két jegyet és megkérdeztem pontosan mikor és hanyasról fog indúlni. A kisasszony elmondta nemsokára és a 3.-ról fog. Ideadta, mi felszáltunk és megkérdezte:
-sokáig fogunk vonatozni ?
-igen Franciaországig, de addig aludj majd felkeltelek. mondtam neki és kinéztem az ablakon.
Ő elaludt.

Este már közeledtünk Franciaország felé én költöttem Vivit:
-hugi, kelj föl mindjárt szálunk le. mondtam neki.
-micsoda ? és felkelt egyből.
-már itt vagyunk ?
-még nem, mert innen csónakkal kell mennünk tovább sajna mert nincs hajó ami elvinne minket Brit földre. mondtam neki és készülődtünk leszálni a vonatról.
Beért az állomásra, mi leszáltunk és elindúltunk a kikötő felé. Mikor már kiértünk megtaláltam az eldugott csónakomat és mondtam neki:
-beszálás, és már indulunk is Brit föld felé.
-okés kapitány !! mondta és csak molyosgott.
Ellöktem a csónakot és már húztam is az evezőket. Húztam és húztam az evezőket közben fütyürésztem:
-húzd, húz a csónakot fel a brit föld felé.......
-jól vagy bátyám ? kérdezte tőllem.
-hát persze csak vidám vagyok, hogy megtaláltalak hugocskám. mondtam neki és tovább húztam az evezőket.
-mesélj valat róllad, mi történt veled ? kérdeztem a hugomtól.
-hát nem sok, anyám megtanított vívni majd ránktörtek a vámpírok megint én kinyírtam őket mert megölték anyámat, majd eltemetve elindúltam, hogy megtaláljalak és veled együtt bosszút áljunk a családunkért és az egész klánunkért. Utánna találkoztam egy öreg emberkével aki megtanított néhány titkos teknikát majd ő is meghalt ennyi. fejezte be a mesét.
-hát sok minden történt veled. mondtam neki.
-és te veled bátyám ? kérdezett vissza.
-hú, nagyon sok minden. A háború után elindúltunk megkeresni Imre Máté, hogy csatlakozzunk hozzájuk és segítsük őket mindenben, majd megtalálva őket barátok lettünk és megtaláltuk Imotuut is ő is csatlakozot hozzám vagyis a klánhoz, elmentünk a Hellsing kastélyhoz figyelni mert társúlni akartak hozzájuk, én megkérdeztem a klánt, hogy ők mit akarnak. Azt felték, hogy nem mert nem bíznak bennük és nem jó itt lenni mert feláll a hátukon a szőr. Ezért bementünk a városba és ott beszélgettünk, letáboroztunk a várostól nem messze, majd Mátéékis bejöttek hozzánk a városba. Később egy Hellsinges csapatra lettünk figyelmes akik egy háznál akcióban voltak. Odasietve csatlakoztunk hozzájuk a harcban és ezért kaptunk egy 10 főre belépő kártyát a kastélyhoz. Én elfogadtam, de a klán ezt rossz szemmel nézte. Ezért összevesztünk és én meg Imotuu elindúltunk a kastélyhoz és rá később megölték őket. Felkaptam a vizet és elindúltam nagy hévvel és indulattal ki a városba. Megöltem azokat akik megölték őket, de nem hagytak nyugodni azóta se a gondoloatok. Egyszer voltam egyedűl a városban és majdnem meghaltam mert belékötöttem egy nálam magasabb űrgébe. Nagynehezen megöltem, de élet és halál közt lebegtem. Máté felkapott és visszavitt a kastélyba. Közben megismerkedtem Liával akit most is szeretek. Majd megéreztem a szagodat és elindúltam felkeresni, de közben arra is gondoltam, hogy lehet csabdába akarnak űzni és megölni, de nem így történt mert megtaláltalak téged és most itt vagy. fejeztem be a mesémet.
-hát sokminden történt veled tényleg. mondta és csak bólogatott.
-nemsokára megismerheted őket. mondtam neki.
Közelítettünk a parthoz és mondtam neki:
-van egy pap aki nagyon erős hozzánk képest, ne csatangolj egyedűl a városban érted, csak hármasba mehetsz ki oda. mondtam neki értelmesen.
-kicsoda és mit akar töllünk ? kérdezett vissza.
-úgy hívják Alexanderanderson aki a vatikán ütőkártyája és a célja az, hogy megtisztítsa a várost mindenféle fattyútól még minket is meg akar ölni. mondtam neki remegva.
-de miért, mi az emberek oldalán állunk !! kérdezett értelmetlenűl.
-ez a beütése és célje, őt nem érdekli melyik oldalon állsz csak az hogy kipusztólj. mondtam és letettem az evezőket.
Lassan kisodródtunk a kikötőbe és kiszáltunk.
-okés megigérem neked, hogy csak veled és Imotuuval járkálok a városban. mondta és hozzánbújt.
-okés, én meg megigérem neked, hogy vigyázok rád és ha kell meghalok csak azért hogy te élj és te megmenekülj !!! mondtam és átöleltem.
-okés akkor közösen vigyázunk egymásra !! mondta és segített kikötni a csónakunkat.
-na mostmár menjünk az álomásra. mondtam és lassan ballagtunk.

Felkeltett Tamás és mondta:
-ébredj itt vagyunk.
-micsoda ? kérdeztem vissza.
-már itt vagyunk ? és felültem.
-még nem mert innen csónakkal kell mennünk.
Beért a vonatun kaz állomásra és leszáltunk és kimentünk a kikötőbe. Kiérve megtalálta batyám a csónakot és mondta:
-beszálás, és már indulunk is brit föld felé !!!
-okés kapitány !! mondtam és csak mosolyogtam.
-mesélj valamit ! mondta a tesóm.
-nem sok történt, anyám megtanított vívni majd ránktörtek a vámpírok és kinyírtam őket mert megölték anyámat. Eltemetve elindúltam hogy megkereselek és bosszút áljunk. Majd találkoztam egy öregemberkével aki megtanított néhány titkos teknikára és ő is meghalt és most itt vagyok veled. fejeztem be a mesét.
-és veled bátyám ? kérdeztem vissza.
-hú velem sok minden történt. A háború után én meg a többiek elindúltunk megkeresni Imre Mátét, hogy csatlakozzunk hozzájuk és segítjük őket,majd megtalálva őket barátok lettünk majd megtaláltuk Imotuut is és ő hozzám csatlakozott vagyis a klánomhoz. Később elmentünk a Hellsing kastélyhoz mert Mátéék csatlakozni akartak, én is megkérdeztem a klánomat, de ők nemet mondtak és ezért bementünk a városba. Ott letáboroztunk és ettünk ittunk, majd Mátéétk is csatlakoztank hozzánk. Egyszer egy Hellsinges csapatra lettünk figyelmesek akik akcióban voltak egy háznál. Odasietve hozzájuk csatlakozva legyőztük az ellenséget és kaptam egy 10 főre belépő kártyát a kastélyba de a klánom ezt rossz szemmel nézte ezért össze is vesztünk. Imotuu és én elindúltunk a kastélyhoz, de közben megölték a klánomat és sietve ba a városba megöltem akik megölték őket, de még most se hagytak a gondalatok. Egyszer meg voltam bent a városban és belékötöttem egy nállam nagyonn űrgébe aki erősebb is volt nálam. Nagynehezen megöltem, de élet és halál közt lebegtem. Máté segített rajtam felkepott és besietett a kastélyba és ápolgatott. Közben megismertem Liát akit most is szeretek. Majd megéreztem a szagodat és arra gondoltam, hogy lehetséges hogy valaki él még a klánomból vagy csak csabdába akarnak űzni és megölni, de nem így történt és megtaláltalak. fejezte be a meséjét.
-hú tényleg sokminden történt veled bátyám ! mondtam neki és csak bólogattam.
-nem sokára megismerheted őket. mondta.
Közelítettünk a parthoz és még mondta nekem:
-van egy pap aki erősebb nálunk, arra kérlek ne csatangolj egyedűl a cárosban érted, csak hármasban mehetsz ki. mondta nekem.
-kicsoda és mit akar töllünk ? kérdeztem vissza.
-úgy hívják Alexanderanderson aki a vatikán ütőkártyája és a célja az, hogy megtisztítsa a várost mindenféle fattyútól még minket is meg akar ölni. mondta nekem remegve.
-de miért, mi az emberek oldalán állunk !! kérdeztem értelmetlenűl.
-ez a beütése és célje, őt nem érdekli melyik oldalon állsz csak az hogy kipusztúlj. mondta és letette az evezőket.
Lassan kisodródtunk a kikötőbe és kiszáltunk.
-okés megigérem neked, hogy csak veled és Imotuuval járkálok a városban. mondtam és hozzánbújtam
-okés, én meg megigérem neked, hogy vigyázok rád és ha kell meghalok csak azért hogy te élj és te megmenekülj !!! mondta és átölelt.
-okés akkor közösen vigyázunk egymásra !! mondtam és segítettem kikötni a csónakunkat.
-na mostmár menjünk az álomásra. mondta és lassan ballagtunk.