Takamaru Momochy

Név: Takamaru Momochy
Kor: Már az 500-ik szülinapja után nem számolta
Születési hely: Japán
Nem: férfi
Magasság: 210 cm
Tartózkodási hely: Japán
Szülei: Kamariyo Momochy(apja), Kagone Janzo(anyja)
Jó vagy rossz: Az emberek oldalán van de pár farkasemberrel szövetkezet és mikor kell azért megöl pár személyt.
Kinézet: Fekete hoszú haj, vörös szem, izmos testalkat, testén több helyen tetoválás van, Ruházata: Hosszú fekete bőrkabát, acél betétes bakancs, nyakában egy amulet lóg amit szerelmétől kapot.
Jelem: Kedves, magának való, mogorva, barátkozó mikor van hozzá kedve,
Fegyverek: Egy szamuráj kard, egy kolt, és két tör a bőrdzsekije alatt.
Faj: Vámpír
Erő: c

A nevem Takamoto Momochy. Japánban születtem a Momochy nemzetségben. Mikor születtem akkor jelentek meg Japánban a farkas emberek meg a vámpirok. Családom szamurájokból és ninjákból állt. Kezdettől fogva harcoltunk a Vámpírok és Farkasemberekkel. Engem is kineveltek a harcra kis korom óta. Már 18 évesen magam vezettem a Momochykat az ellenség ellen mikor egyszer csak ránk támadtak a semmiből a vámpírok. A klánommal felvettük ellenük a harcot de kevésnek bizonyult maroknyi csapatom. Már lassan csak 5-en maradtunk a csapatomból mikor egy ismeretlen ember jött oda hozzánk és így szólt nekem.
-Bátran küzdötetek csapatoddal Takamaru. De most maradék emberedet vezesd vissza a házhoz és menjetek el.
-Miért menjünk idegen?
-Mert ez nem a ti harcotok.
-De a tied sem.
-Azt mondtam hogy takarodjatok!
Ekkor az 5 emberem megfordult és elkezdtek futni, de én maradtam ott és néztem mi történik. Az idegennek estek a vámpírok. Nem bírtam tovább nézni így rögtön mentem segíteni az idegennek. Elkezdtem a kardommal hadonászni de mind hiába. Ahogy megvágtam őket rögtön begyógyúlt a sebük. Majd hirtelen egy emlékezet kezdte el kezemet mozgatni és az egyik vámpírnak át döftem a szívét. A vámpír vergődni kezdet majd eltűnt. Az iddegen észre vette hogy ott vagyok és felém repült. Én megilyedtem és őt is megakartam támadni mikor az egyik vámpír hátúlról átszúrta a kardját. Ahogy megfordultam észre vettem hogy gyerekkori barátom az Hatory volt a gyilkosom.
-Hatory hogy tehetted?
-Hát Takamaru ez roppant egyszerű elmesélem neked. Gondolom emlékszel mikor éjszaka kimentem apámhoz a megfigyelőfához. Nos ott kezdődött az egész. Apámat ott találtam halottan és a nyakán 4 szúrás helyét. akkor még nem tudtam mi de rájöttem hogy vámpír harapta meg. Ekkor jött a képbe Kamayero. Az ő jóvoltából vagyok én is vámpír.
-Te szemét áruló.
Ekkor elájultam a sok vérveszteségtől. Majd mikor felébredtem csak az idegent láttam és pár foltott.
-Nyugodj meg Takamaru én barát vagyok.
-De ki vagy?
-Én Albon Árpád vagyok.
-Nem vagy Japán akkor.
Így igaz én egy Magyar vagyok csak hallotam hogy vannak itt is szép számmal vámpírok.
-De hogy sikerült megölnöd őket?
-Úgy hogy én is az vagyok.
-Te mocskos féreg!
Ezzel a mondattal felálltam és Árpádra támadtam. Majd mikor Árpád a földhőz vágot észre vettem hogy a sebem begyógyult.
-Mit tetél velem?
-Vámpír lettél mert nem élted volna túl azt a sérülést.
-Hogy merted ezt csinálni?
-Úgy hogy láttam rajtad a harcolni akarást a vámpírok ellen.
-Nem csak őket útálom hanem a farkas embereket.
-Látom Takamaru hogy kemény fejű vagy.
ÉN rögtön elkezdtem vissza felé sétálni a házhoz mikor hirtelen Árpád előttem termet.
-Figyelj Takamaru egyszer mondom el neked.
-Maradjál evvel a hablatyal.
-Nem hagylak hallgas meg.
-Na jó meghallgatlak.
-Nos én nem csak azért jöttem hogy itt is segítsek az embereken hanem hogy harcosok útán nézzek.
-De miért így?
-Mindjárt mondom ha hagynád.
-Akkor folytasd.
-Amint mondtam Magyarországról jöttem ahonan elindult a vámpírok és a farkasemberek hada. Én és pár társam megfogadtuk hogy megállitsuk ezt a folyamatott. Vannak köztünk vámpírok, farkas emberek és normális emberek. Nos és én azt szeretném hogy jöj velem és segítsél nekünk.
-És miért menjek?
-Mert sok mindenre megtudlak tanítani.
-Nos nem tudom még.
-Gyors gondold meg mert az első nap felkelése útán csak este tudunk elmenni a hajóhoz.
-Nos rendben van megyek veled.
-Nagyszerű akkor köves.
Hamar elértünk a hajóhoz és rögtön lementünk a hajó legsötétebb zugába. Ott elkezdtünk beszélgetni. Pár hét múlva már Magyarországon voltam. Sokan furcsán néztek rám a kinézetem véget de ez engem nem érdekelt. Árpádnál sok mindent megtanultam amit csak lehetett. Majd egyszer egy nagyobb támadás áldozata lett és csak én maradtam abból a kis csoportból. 1998-ban egy nagy vérengzésről hallotam amit a vámpírok tartotak. Nem tudtam kihagyni a lehetőséget és rögtön mentem én is oda hogy leszámoljak velük. Itt ismertem meg a szerelmemet aki halandó volt. Őt akarták elsőnek megölni de én közbe avatkoztam és megöltem őket. Majd mikor kiszabadítotam a fogjokat a lány oda jött hozzám.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Elárulod a neved?
-A nevem Takamaru Momochy.
-Én meg Abray Neyi vagyok.
-Te is Japán vagy?
-Igen.
-Hogy kerültél ide?
-Ők hoztak.
-Nem kell félned már nem fognak bántani.
-Nem félek mert veled biztonságban vagyok.
-Valamit elárulok.
-Mond Takamaru.
-Én is vámpír vagyok.
-Nem baj engem nem zavar.
Majd mikor már a szerelmünk kezdet kibontakozni akkor a Farkas emberek lecsaptak ránk. Egy csapat farkas ember rám támadott és nem tudtam így jól védeni Neyit a farkas emberek szét tépték majdnem teljesen. A hírtelen haragtól rögtön előhúztam a két törömet a kabátom alól és azzal támadtam a farkas embereket. de mind hiába Neyit nem tudtam megmenteni már. De mikor az utolsó döggel is végeztem oda szaladtam Neyihez.
-Ez nem igaz édes ne halj meg.
-Takamaru vedd el a nyakláncom és mindig veled leszek.
Majd lecsukta szemét én ott voltam mellete jó pár napig míg nem jött vissza megint pár farkas ember. Ekkor már a kardomat vettema kezembe és azzal támadtam. Mikor az első 3 döggel végeztem az egyik így szólt nekem.
-Ne harcolj velünk barátom. Mi is olyanok vagyunk mint te.
-Mit ugatsz nekem kis kutya?
Mikor mentem hogy a nagy szájú fejébe vágjam a kardom ő elkapta a kezem és újból beszélni kezdett.
-Mi veled vagyunk nem érted meg?
-Hogy lehet ez?
-Árpád nem mondta el hogy mi is veletek vagyunk?
-Akkor miért támadtatok ránk?
-Mert azok télleg a rosszak voltak.
Majd Lupin elmondott mindent nekem. Így vele harcoltam vált vetve a gonosz ellen.

Napjainkban:
Már minden környéken élő vérengző fenevadat kiírtotam. De még a szívemben élőtt még mindig nem birtam. Már több követönk volt mint amire szükségünk lett volna de még nem győztünk az ellenség ellen. Én vissza mentem Japánba és ott folytatam a toborzást.